|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
MoziClaire Darling utolsó húzásaFekete Tamás
La dernière folie de
Claire Darling – francia, 2018. Rendezte: Julie Bertuccelli. Írta: Lynda
Rutledge regényéből Marion Doussot, Mariette Désert és Sophie Fillières. Kép: Irina
Lubtchansky. Szereplők: Catherine Deneuve (Claire), Chiara Mastroianni (Marie),
Laure Calamy (Martine), Samir Guesmi (Amir). Gyártó: Les Films du Poisson.
Forgalmazó: Hungaricom. Feliratos. 94
perc.
Claire Darling hosszú
évek óta magányosan él valahol egy francia kisvárosban, abban a családi házban,
amit egykor négyen laktak, mostanra viszont egyedül a szobákban maradt tárgyak
maradtak neki társként. Az asszony egy nap úgy érzi, elérkezett számára a búcsú
ideje, kitakarítja hát a házat, az udvarra szórva szinte mindent, ami egykor
fontos volt neki – filléreket kérve csak mindenért, ami évtizedeken át élete
része volt. A hírre a település minden lakója odasereglik, kisvártatva pedig
Darling rég nem látott lánya is megjelenik.
A pályáját többek között
Kie¶lowski, Tavernier és Joszeliani asszisztenseként kezdő Julie Bertuccelli
rendezői munkásságában a dokumentumfilmek mellett eddig csupán három
nagyjátékfilm szerepel, rendszeresnek tűnő 7-8 éves kihagyásokkal. A Mióta Otar elment-hez és A fához hasonlóan ezúttal is egy
többgenerációs, ám csonka család áll a középpontban, ahonnan ismét a férfiak
hiányoznak, a hősnő pedig ezúttal is egy visszavonhatatlan határátlépés előtt
áll, amelynek kapcsán számot kell vetnie múltjával. Bertuccelli az
emlékfoszlányokat a ház egykori kedves tárgyaival köti össze; az előkerülő
elefántos óra és Monet-kép azonban nem kizárólag Darling emlékeit csalogatja
elő, hanem mindazokét, akik valaha kapcsolatba kerültek mindezekkel az
ereklyékkel. Így a film maga is olyanná válik, mint egy nagy kirakodóvásár,
ahol nem egy kikiáltó vezeti elő a tárgyakkal egybenőtt emlékeket, hanem a néző
szabadon, személytől és időtől függetlenedve mozog a közkinccsé lett portékák
között. Ám sajnos pont ez okozza a Claire
Darling vesztét is: a sok-sok apró személyes élmény nem áll össze egyetlen
nagy történetté, a mindent megváltoztató múltbéli, kettős tragédia ugyanúgy
árván hever magában, megértésre és részvétre várva, mint a főhősnő búcsúja – a
sok értékes tárgy alapján nem lehet rekonstruálni egykori tulajdonosuk teljes
portréját.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|