|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
HatársávDavid Lynch – Kristine McKenna: Aminek álmodomSzabadon álmodniZalán Márk
Egy öntörvényű alkotó
rendhagyó életrajzi könyve.
A magyar filmes
könyvkiadás, ha aranykorszakát még nem is érte el, különösen erős periódusát
éli. Az utóbbi években számos izgalmas kötet látott napvilágot, közéjük
tartozik az Athenaeum kiadó gondozásában megjelent Aminek álmodom, mely David Lynch és Kristine McKenna filmkritikus
közös, a rendező családi hátterét és szakmai pályafutását részletesen bemutató
munkája. Külön említésre méltó, hogy a tengerentúlon tavaly nyár elején
megjelent vaskos könyv magyar fordítása már őszre a hazai boltok polcaira
került. A honi filmes könyvek piacára amúgy is ráfért a „Lynch-frissítés”,
mivel egy interjúkötet (Chris Rodley: David
Lynch), valamint a rendező transzcendentális meditációról szóló műve (Hogyan fogjunk nagy halat?) óta alig
olvashattunk valamit a kortárs amerikai film egyik legkülönösebb alkotójáról. A
könyv több mint hatszáz oldala nemcsak azért figyelemre méltó, mert minden
korábbi kötetnél tüzetesebben enged betekintést Lynch életművébe, hanem mert az
olvasó nem hagyományos értelemben vett önéletrajzi kiadványt tarthat a kezében.
Az Aminek álmodom ugyanis tükör-szerkezetű,
azaz McKenna a különféle fejezetek első oldalain – közeli barátok, kollégák és
rokonok visszaemlékezésre támaszkodva – mutatja be tárgyilagos stílusban Lynch életének
fontosabb fázisait, melyekre, a következő szakaszban maga a rendező reagál, és
fűzi hozzá személyes gondolatait. Így az olvasó két nézőpontból gazdagodhat rengeteg
információval Lynch családi hátteréről, az ötvenes évek idilli gyermekkoráról,
a nyomasztó, ám festészetére inspiratívan ható philadelphiai korszakról,
viharos magánéletéről vagy forgatási kulisszatitkokról. A kötet talán még a
rendező keményvonalas rajongóinak is tud új ismeretekkel szolgálni, kulcsokat
nyújtani filmjei könnyebb értelmezéséhez, vagy feltárni azok forrását, mint
például a Twin Peaks mosolygó
hullazsákjának eredetét, illetve eloszlatni olyan, a sajtóban elterjedt
tévhiteket, miszerint csakis magasabb gázsiért vállalta volna a kultikus
sorozat harmadik évadjának levezénylését. A nézőpontok ütköztetése ebből a
szempontból felettébb érdekfeszítő, különösen a Lynch fiatalkorát bemutató
passzusok izgalmasak (melyeket ritkán látható családi képek egészítenek ki),
ugyanakkor hiába a rendkívüli alaposság, az egyes szakaszok jóformán semmit nem
tesznek hozzá a másikhoz, így némi túlzással elmondható, hogy a szerzőnő és
Lynch fejezeteiben, ha más perspektívából is, voltaképpen ugyanazt olvashatjuk.
Hasonlóképpen problematikus, hogy McKenna részrehajlóan fogalmaz alanyáról,
hiszen szinte kizárólag az őt méltató megjegyzésekről olvashatunk, melyeket a
szerzőnő csupán Lynch zátonyra futott házasságaival és több forgatáson tanúsított,
számos stábtagot kiborító csökönyösségével igyekszik árnyalni. Az olvasó
számára hamar világossá válik, valójában nem a vörös függöny vagy a Mulholland Drive kék doboza, hanem maga
Lynch a legnagyobb rejtély, kinek a nevéhez egyaránt fűződnek szorongásos,
nyomasztó (Radírfej) művek, megrázóan
érzékeny drámák (Az elefántember, Straight Story), vígjátékok (Adásban), experimentális szkeccsek (Nyulak), meditáció és jótékonyság. A
kötet problematikus struktúráján kívül nem lehet szó nélkül elmenni a magyar
fordítás mellett, mely ugyan ötletesre és olvasmányosra sikeredett, ám jól
láthatóan sebtében készült, a hibák pedig a korrektor és a szerkesztő figyelmét
is egyaránt elkerülték. Ugyan mi más magyarázhatja a gyakorta felbukkanó
elgépeléseket, fordítási malőröket – a díszlettervezőből „művészeti rendező”
(art direction), vagy az élőszereplős filmekből „élő akció” (live action) lesz
a téves tükörfordítása nyomán –, valamint a tárgyi tévedéseket (Terrence Malick
debütáló filmjének Sivár vidék és nem
a lábjegyzetben megjelölt „Pusztaság” a magyar címe.). Az Aminek álmodom ennek ellenére is izgalmas, egyes pontjain
kifejezetten humoros kötet egy önfejű, meglehetősen szerencsés sorsú, de
ugyanakkor talpraesett, rendkívül kreatív alkotóról, aki élete minden
pillanatában képes volt szabadon álmodni és hű maradni saját elképzeléseihez.
Athenaeum, 2018.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|