|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
MoziÜvegHuber Zoltán
Glass – amerikai, 2019.
Rendezte és írta: M. Night Shyamalan. Kép: Mike Gioulakis. Zene: West Dylan
Thordson. Szereplők: James McAvoy (Kevin), Bruce Willis (Dunn), Samuel L.
Jackson (Price), Sarah Paulson (Staple), Anya Taylor-Joy (Casey), Spencer Treat
Clark (Joseph). Gyártó: Blumhouse Productions. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 128 perc.
Legutóbb már az is
váratlan fordulatnak számított, hogy M. Night Shyamalan szűk másfél évtized
után újra izgalmas filmet készített. A Széttörve
a szerzői életmű legszebb pillanatait idézve nemcsak a főszereplő identitását
zúzta apró darabokra, de a meghökkentő lezárással is sikerült nagyot dobnia. A plot twist ezredfordulós királya az
utolsó jelenettel megint a sztori kereteit értelmezte át, a narratív trükk
mégsem hatott öncélú, olcsó mutatványként. A személyiségváltós pszichothriller
a Sebezhetetlen képregényfilmes
világába helyezve nemcsak érdekes műfaji gellert kapott, de a képlékeny énkép
kérdését is új fénytörésbe helyezte. Shyamalan ráadásul produceri szempontból
is ügyeset húzott. A korábbi ötletek leporolásával a sikeres alapokon nyugvó
folytatás lehetősége mellett az író-rendező a tomboló szuperhős-mániára is
könnyedén rácsatlakozhatott.
Nem is csoda, hogy az
előzményfilmek jogait birtokló rivális stúdiók elhúzódó viták nélkül
rábólintottak a vonzó keresztezésre. Egy saját bejáratú szuperhősös univerzum
ma mindennél értékesebb, Shyamalan portékája így kellően vonzónak tűnhetett. A
reménykeltő előzmények után a trilógiává bővült kisrealista szuperhős-eposz
zárása mégsem tud felnőni a magasabb elvárásokhoz. Shyamalan mintha maga is
megrettenne a birtokában lévő potenciáltól, a szárnyaló ambíciók ellenére sem
igazán tud mit kezdeni a figuráival. Hiába tereli őket egy fedél alá és szab
három napos mesebeli határidőt, az újrázott eredettörténet bántóan túlbeszélt
és következetlen. Shyamalan mindenáron a szuperhős-jelenségről szeretett volna
valami feltűnően érvényeset és aktuálisat mondani. Azonban a szerző
karakter-központú, végig földközelben tartott megközelítése még úgy is
becsülendő, ha a napfényre tartó metahősei végül a bevett közhelyek és
vulgáresztétikai eszmefuttatások kaotikus alagsori folyosóin ragadnak.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|