|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
MoziAz örökösnőPazár Sarolta
Toppen av ingenting –
svéd, 2018. Rendezte és írta: Måns Månsson
és Axel Petersen. Kép: Mans Mansson. Zene: Axel Boman, Tom Skinner. Szereplők:
Léonore Ekstrand (Nojet), Christer Levin (Lex), Christian Saldert (Chris), Olof
Rhodin (Mickey), Don Bennechi (Don). Gyártó: Flybridge. Forgalmazó: Cirko Film.
Feliratos. 88 perc.
A tavalyi Berlinale
versenyprogramjában debütált Az örökösnő
a fesztivál koncepciójába vélhetően politikai-társadalmi kérdésfelvetései miatt
került be, holott a történet pont az egyén társadalmi problémáktól való elidegenedésére
fókuszál. Sőt, mintha a svéd rendezőpáros, Axel Petersen és Måns Månsson szilárd koncepciója a bizarr undorkeltés
lett volna groteszk feketekomédiájuk elkészítésekor. A hatvannyolc éves
Nojet évtizedek óta spanyol tengerparti apartmanjában tengeti életét, amikor
azonban apja meghal és megszűnik az általa biztosított havi apanázs, az idős nő
kénytelen visszatérni Svédországba, hogy elegyengesse a luxusjövőjét biztosító,
frissen megörökölt stockholmi társasház bérleti viszonyait. Csakhogy féltestvére
és unokaöccse már gondoskodtak a házban lakó bevándorló családok és egyedülálló
anyák megsarcoltatásáról és létbizonytalan helyzetük kihasználásáról.
Amint Nojet rádöbben,
hogy veszélyben van leendő dúsgazdagsága, és rokonai sarokba szorítják, hogy továbbra
is ők fölözhessék le a feketén kiadott lakások bevételét, a film azon nyomban
helyszínt, hangulatot és ritmust vált és maga mögött hagy minden addigi logikát
is. Nojet vidéki farmon eltöltött napjait a Molotov-koktél gyártás,
géppuskákkal lövöldözés és a tanyasi tyúkok tökéletes tojása fölötti áhítat
teszi ki, majd visszatér Stockholmba, hogy mindenkorra megoldja az örökség
problémáját. Månsson már-már nagyítóként
használt kamerájával zavarba ejtően közelről vizsgálja az emberi szőrtüszők, a
tetovált szemöldökök és a pólusok visszataszítóságát, amivel tovább gerjeszti a
nézői ellenszenvet a film összes szereplője iránt. Ám ebbe a viszolygásba
faramuci módon mégiscsak beszüremkedik az esztétikum, ami nem ereszti a
tekintetünket.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|