|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
MoziKafarnaumTeszár Dávid
Capharnaüm – libanoni, 2018.
Rendezte: Nadine Labaki. Írta: Nadine Labaki, Jihad Hojaily és Georges Khabbaz.
Kép: Christopher Aoun. Zene: Khaled Mouzanar. Szereplők: Zain Al Rafeea (Zain),
Yordanos Shiferaw (Rahil), Kawtar Al Haddad (Souad), Boluwatife Bankole
(Yonas). Gyártó: Mooz Films. Forgalmazó: Mozinet. Feliratos. 121 perc.
A libanoni Nadine Labaki
videóklipek és reklámfilmek készítésével kezdte a pályafutását, nagyjátékfilmes
rendezőként 2007-ben mutatkozott be: az itthon is forgalmazott Karamell egy kedélyes romantikus komédia
volt öt bejrúti nővel a főszerepben. A közel-keleti női sorsok bemutatására
fókuszált az És most merre? (2011) Lüszisztraté-variációja is, amely énekes
betétekkel egészítette ki az alkotás továbbra is könnyed, humoros alaptónusát.
Legfrissebb munkája, a Kafarnaum
témájában és hangnemében radikális váltást, a számtalan nemzetközi elismerés
(köztük a Zsűri díja Cannes-ban) pedig markáns kvantumugrást jelez a rendezőnő
életművében: nők helyett most egy 12 éves kisfiú, Zain hétköznapjait
kísérhetjük figyelemmel, míg a kulcsszó önfeledt kacérkodás és derű helyett a
mélyszegénységből fakadó kilátástalanság és reményvesztettség lesz.
A bejrúti nyomornegyedbe
kalauzoló, ólomsúlyú mozi dokumentarista igénnyel készült (az amatőr szereplők
filmbéli és valóságos élete alig különbözik, a főszereplő gyermek egy szíriai
menekült), amelyben egy rendhagyó bírósági ügy ad lehetőséget arra, hogy
múltbéli visszapillantásokon keresztül képet kapjunk Zain és nincstelen
családja életéről. A bénító erejű tudatlanság okán („minek mennél iskolába,
fiam?” – így az apafigura) zérus kitörési lehetőséggel rendelkező kisfiú hatalmas akaraterővel és talpraesettséggel igyekszik túlélni
a pokoli körülmények ellenére, nagy szeretettel óvja a kishúgát a
gyermekházasságtól és még akkor is helytáll, amikor egy csecsemő felügyeletével
bízzák meg, miután elszökött otthonról. Labaki szívszorító melodrámáját egyik
oldalról a túlzsúfoltság (behozza az illegális bevándorlás és az
emberkereskedelem témáját is), másik oldalról a bombasztikus nagyotmondás
fenyegeti (lásd a tévés betelefonálást), mégis működik. Ez nagyrészt annak
köszönhető, hogy a direktor nem áldozza be a Kafarnaumot az aktivista message
movie-k oltárán, és ebben egy olyan hiteles személy (egyúttal
casting-telitalálat) segíti, mint a gyakorlatilag önmagát alakító főszereplő
Zain Al Rafeea.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|