|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
Francia árnyakPárizs császáraVidocq visszatérVarró Attila
A bűnözőből lett rendőrnyomozó kalandos története a francia pitaval örök legendája.
Tekintve, hogy Eugène-François Vidocq (1775-1857) legendás alakja egyfajta mitokondriális
ősatyának tekinthető a bűnügyi műfajok evolúciójában, mivel egyaránt ihlető
alakja volt a Jean Valjean reformált gengszterének, Poe Dupin felügyelőjének és
Sherlock Holmes-nak, nem meglepő, hogy a francia film szinte születése óta
szívesen nyúl alakjához. A hamisítóból, fegyencből, gályarabból rendőrségi
besúgóvá, magándetektívvé, majd a Sûreté National első vezetőjévé vált kalandor minden filmes korszaknak
megadta, amit követelt tőle – legutóbb egy kínos digitális látványparádékban, agyonvágott
savate-akrobatikában és irracionális
elemekben bővelkedő akció-krimit az ezredfordulón Depardieu-vel. Jean-François
Richet eddigi karrierje megelőlegezte, hogy inkább a klasszikus
bűnfilm-hagyományok kerülnek majd előtérbe, ahogy ez a Halálos közellenségben történt, ugyanakkor az erőszakjelenetek sem
nélkülözik majd a kortárs kalandfilmtől várt karcos hitelességet (Az utolsó emberig).
A Párizs császára Vidocq-ját akár a középkorú Alain Delon is játszhatná
két Melville-opusz között, a Pat Garrett
és Billy a kölyök gall gengszter-remake-jében: Richet művében a hosszú
snittes és precízen koreografált akció-szekvenciák között viharos sorsdráma
bontakozik ki, a főhős életének azon kis szakaszára fókuszálva, amikor rablóból
pandúrrá lett, átélve a határhelyzet minden testi-lelki terhét. Hiába a szép
szerelmi szál, a felbukkanó kurtizán femme
fatale, a politikai háttérrajz Fouché rendőrminiszterrel, a kicsiny
bűnvadász-kommandó válogatott hőstettei, a történet újra és újra visszatér a
konszolidáció drámai alapkérdéshez – a főhős legkomolyabb ellenfele saját sötét
múltja, amely könyörtelenül szedi áldozatait közvetlen környezetéből,
elsősorban egy feltörekvő hajdani barát és elszánt bandita jelképes fiatalkori
alteregójának köszönhetően. Ráadásul, akárcsak Peckinpah, Richet sem hagyja ki
a kínálkozó ziccert, hogy hőse keserves pálfordulatát párhuzamba állítsa
nemzete történelmének talán legnagyobb fordulópontjával – Napóleon császári
uralkodásával, amely a nagy forradalom véres kamaszévei után átvezette
Franciaországot a demokrácia keserű felnőttkorába.
PÁRIZS CSÁSZÁRA (L’empereur
de Paris) – francia, 2018. Rendezte: Jean-François Richet. Írta: Éric Besnard
és Jean-François Richet. Kép: Ma-nuel Dacosse. Zene: Marco Beltrami és Marcus
Trumpp. Szereplők: Vincent Cassel (Vidocq), Olga Kurylenko (Bárónő), Freya
Mavor (Annette), Au-gust Diehl (Nathanael), Denis Ménochet (Dubillard), Denis
Lavant (Maillard), Fabrice Luchini (Fouché). Gyártó: Mandarin Films.
Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Szinkronizált.
110 perc.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|