|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
MoziPizzarománcTüske Zsuzsanna
Little
Italy – amerikai, 2018. Rendezte: Donald Petrie. Írta: Steve Galluccio és Vinay
Virmani. Kép: Thom Best. Zene: Mateo Messina. Szereplők: Emma Roberts (Nikki),
Hayden Christensen (Leo), Danny Aiello (Carlo), Andrea Martin (Franca), Alyssa
Milano (Dora), Adam Ferrara (Sal). Gyártó: Firsttake Entertainment. Forgalmazó:
Freeman Films. Szinkronizált. 102
perc.
A
mintegy három évtizede nagyrészt emlékezetes közepesekkel komédiázó rendező,
Donald Petrie (A szomszéd nője mindig
zöldebb, Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt) legújabb
gasztro-romkomja akár némi kiadós szívmelengetést is hozhatna az idei
télkezdetbe, a Pizzarománc hőfokánál
és minőségénél azonban talán csak élettartama ígérkezik alacsonyabbnak. A
rendező 1988-as, hamar kultikussá vált és máig szeretnivaló
nosztalgia-gyermekével, a hasonló tematikai alapokra épülő Pizzavarázzsal szemben, a 2018-as fogás legfeljebb egy megengedőbb
Valentin-napi szívecskés menübe férne bele.
A
Toronto olasz negyedében játszódó Rómeó és Júlia-gasztrokomédiában családok és
éttermek csapnak össze: sok évnyi távollét és egy óceánnyi távolság után Leo és
Nikki újra találkozik, majd fellobban a gyermekkori szerelem, ám harsány
pereputtyaik és a régóta dúló konyhacsata kereszttüzében semmi nem megy
egyszerűen – ráadásként a versengés bugyuta hevében maguk a séf-jelölt
szerelmesek is megmakacsolják magukat és leragadnak, mint az egyszeri
pizzatészta, ami nem látott elég olajat. A Pizzarománc
harsogó multi-kulti fiesztáján a műfaji báj bárgyúsággá, a sokszínűség
hirdetése olcsó és kirívó piaci fogássá alakul: az alkotók fő célja az volt,
hogy a lehető legszélesebb nézőtábort célozzák meg romantikus ízkavalkádjukkal,
ahol minden korosztály, nem és etnikum megtalálja a szájízéhez szánt csemegét a
feltétben (különös tekintettel a legfontosabb globális piacot jelentő kínai és
indiai közönségre, akik saját mellékszereplőiken keresztül gond nélkül
belesimulnak a bazi nagy olasz hakniba). A filmet záró bakiparádé
tanúbizonysága szerint legalább a résztvevők szívesen ették a saját főztüket –
a közönségnek pedig szerény főfogásként marad a popcorn al dente.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|