|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
MoziBérgyilkost fogadtamKovács Patrik
Dead
in a Week: Or Your Money Back – brit, 2018. Rendezte és írta: Tom Edmunds. Kép:
Luke Bryant. Zene: Guy Garvey. Szereplők: Aneurin Barnard (William), Tom
Wilkinson (Leslie), Freya Mavor (Ellie), Christopher Eccleston (Harvey).
Gyártó: Guild of Assassins, Rather Good Films. Forgalmazó: Vertigo Média. Szinkronizált. 90 perc.
Nem
csoda, hogy Aki Kaurismäki negyedszázada készült fekete komédiája, a Bérgyilkost fogadtam megihlette a fiatal
rendezőgenerációt, hiszen már az eredeti darab is különböző eredetű
inspirációkra épül: Bresson és Melville hűvös, egzisztencialista tapintású
munkái, de még inkább Irving Lerner Murder
by Contract című, méltatlanul elfeledett – sok tekintetben pionír
szellemiségű – film noirja tekinthető közvetlen elődjének. Hőse, a
munkahelyéről frissen elbocsátott fiatalember öngyilkosságra szánja el magát,
ám mivel kísérletei sorra csődöt mondanak, úgy dönt, sokat próbált hivatásosra
bízza a feladatot. A kiszemelt bérgyilkos azonban tipikus balfácánnak bizonyul,
de ha mindez nem volna elég, az ifjú áldozatjelölt időközben meggondolja magát,
ugyanis belehabarodik egy virágárusnőbe. Kaurismäki minimalista, angolosan
rideg vígjátéka felforgatja a bérgyilkos-tematika ok-okozati rendjét és gúnyt
űz megcementesedett kliséiből is. Ugyanerre vállalkozik az elsőfilmes Tom
Edmunds azonos címen futó remake-je is, ám egész más stíluseszközökkel.
Edmunds
ugyan a nyitányban jóval nagyobb teret szentel az egzisztencialista
szorongásélmény és a halálkultusz kifejtésének, mint Kaurismäki (még Camus-re
is nyílt utalást tesz), és az öngyilkossági kísérletek kivitelezése is színes
ötletkavalkád, ám a debütáns rendező hosszú távon mégis kevesebbet profitál az
alaphelyzetből: miután a konfliktus tetőfokára hág, s a főhős, William
megütközik a bérgyilkossal, Edmunds az abszurd bűnkomédiát hollywoodiánus
akcióthrillerre cseréli. Ennél is problémásabb, hogy a Bérgyilkost fogadtam végül tragikus hőssé emeli az eredeti mozi átkos
sorsú, de szánalomra méltó, a véletlen hálójában vergődő figuráit; nem is
rugaszkodhatna tehát messzebb Kaurismäki elképzeléseitől, valamint a játékidő
első – minden tekintetben kiváló – háromnegyed órájától.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|