|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
DVDŐrzött időTóth Menyhért
The Keeping Hours –
amerikai, 2017. Rendezte: Karen Moncrieff. Szereplők: Lee Pace, Carrie Coon,
Sander Thomas. Forgalmazó: Gamma Home Entertainment. 91 perc.
A kortárs
függetlenfilmes szcénában mostanában kifizetődő stratégiának bizonyul a Ghost alapötletét kevésbé fősodorbeli
stílusban újrahasznosítani. A 2016-os cannes-i filmfesztivál nagy esélyesének
számító A stylistban a tragikus hirtelenséggel eltávozott
ikertestvérével csetelt a főhős. A tavalyi év indie-üdvöskéje, a Kísértettörténet pedig úgy mutatta be a
szeretett személy elvesztése utáni gyászt, hogy az özvegy folyamatosan érezte
közösen megvett házukban az elhunyt férje jelenlétét. Ráadásul most a jórészt
alacsony költségvetésű horrorfilmekkel foglalkozó Blumhouse-stúdió is kedvet
kapott transzcendens riogatás helyett fájdalmasan melankolikus családi
kísértethistóriát mesélni. Így a horror-címkével tévesen ellátott Őrzött időben néhány ajtócsapkodástól és
villanykörte-robbanástól keletkező jump scare-pillanatot leszámítva semmi
ijesztő nem történik.
A tragédiát egy kisfiú
halála okozza, ami először szétszakítja a film prológusában megismert,
szimpatikus családot, majd hét évvel később − amikor a szomorú emlékek miatt
eladásra szánt házban váratlanul megjelenik Jacob szelleme – újra összehozza. A
rendezőnő, Karen Moncrieff több filmjében is foglalkozott már a klasszikus
családkép összeomlása utáni alternatív famíliaformák létrejöttével, ám míg A halott lányban és A Cate McCall-perben női nézőpontból közelített a témához, az Őrzött idő a fia halálával önmagát
vádoló családfő lelki folyamatait helyezi előtérbe. Sajnos azonban Moncrieff
korántsem akkora műgonddal formálja meg férfi főhősét, mint másik két filmje
női karaktereit. A halott lány és A Cate McCall-per nőalakjai a talán
túlságosan is démonizált férfitársadalomban a boldogulásért harcoló erős, vagy
erőssé edződő, lélektanilag valahonnan valahová eljutó karakterek, az Őrzött idő Lee Pace alakította Markjáról
viszont azon kívül, hogy egy jól menő vállalatnak dolgozik, és hogy az
alkoholhoz menekült a fia halála után, nem tudunk meg semmit. A vele történő
tragédiasorozat súlyát érezzük ugyan, de az elég hamar kitalálható, az egykori
feleséggel kapcsolatos zárócsavar után már soknak és hatásvadásznak találhatjuk.
Nem beszélve arról, hogy a női főszereplő és a szellemként visszatérő kisfiú
figurája is vázlatos maradt. Így hiába is érzékenyülnénk el a tengerparti
naplemente fényében úszó, szívszaggató zenére vágott zárómontázs alatt, igazán
megindító, férfi nézőpontból bemutatott mozgóképes gyászterápiaként továbbra is
a Csodás álmok jönnek című filmet
fogjuk alkalmazni.
Extrák: Nincsenek.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|