|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
MoziAz utolsó pogány király Kovács Patrik
Redbad
– holland, 2018. Rendezte: Roel Reiné. Írta: Alex van Galen. Kép: Roel Reiné.
Zene: Trevor Morris. Szereplők: Gijs Naber (Redbad), Loes Haverkort (Frea),
Jonathan Banks (Kis Pipin), Tibo Vandenborre (Martell Károly), Jack Wouterse
(Willibrord). Gyártó: Farmhouse Film and TV / Bulletproof Cupid / Rebel
Entertainment. Forgalmazó: Vertigo Média. Szinkronizált.
160 perc.
A
holland Roel Reiné számára felcsillant a remény, hogy – ha a tengerentúlon nem
is – legalább hazájában elsőrangú blockbuster-rendezővé
váljék. Az elmúlt években Hollywoodban taposta a szamárlétra fokait: mialatt
szakmányban gyártotta a legkülönfélébb B-szériás akciómozikat, lassan
elsajátította a mesterség fortélyait. Friss munkája, Az utolsó pogány király azonban már Hollandiában forgott, és a
közegváltás nemcsak jelentősebb alkotói függetlenséget, de nagyobb léptékű
koncepciót hozott. Grandiózus történelmi dráma pereg ugyanis a szemünk előtt:
Kr. u. 700 körül Redbad, a fríz trón várományosa száműzetik otthonából és
Dániában lel menedékre, ám aggodalma hazaszólítja, amikor a Frank Birodalom
rabigába dönti szeretett népét, majd hozzákezd a térség erőszakos
katolizálásához.
Nem
nehéz észrevenni, hogy Az utolsó pogány
király mennyire hasonló dilemmákat vet fel, mint a jelenlegi európai
menekültválság: a vén kontinens a középkor hajnalán is civilizációk
ütközőzónája volt, akárcsak napjainkban, és a máig aktuális sorskérdések (békés
egymás mellett élés vagy kultúrharc, integráció vagy függetlenség) vájtak belé
törésvonalakat. Reiné filmjének talán legizgalmasabb aspektusa, hogy a barbár
frízeket erkölcsileg magasabb rendűként tételezi, mint a becsvágyó frankokat és
az agresszív keresztény hittérítőket, akik kardként forgatják a Bibliát. A film
meggyőzően érvel ama triviális történelmi tapasztalat mellett, miszerint a
vallási fanatizmus mindig önös egyéni- és csoportérdekeket, pusztító hatalmi
ambíciókat szolgál, de népmesei egyszerűségű története nem telítődik
mélységgel, inkább csupán Ridley Scott Gladiátorának
cselekménymozzanatait reciklálja. Ugyanakkor a csatajelenetek, relatíve kis
statisztériájuk ellenére, perfektül megkoreografáltak és kellően
kompromisszummentesek. Az utolsó pogány
király mégis csúfos pénzügyi bukásnak bizonyult Hollandiában: Reiné számára
a nagy áttörés még várat magára.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|