|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
MoziBűbájosokVajda Judit
Demi
soeurs – francia, 2018. Rendezte és írta: Saphia Azzeddine és Francois-Régis
Jeanne. Kép: Christophe Graillot. Zene: Damien Bonnel és Hugo Gonzalez-Pioli.
Szereplők: Alice David (Lauren), Charlotte Gabris (Olivia), Sabrina Ouazani
(Salma), Barbara Probst (Justine), Patrick Chesnais (Ügyvéd). Gyártó: Empreinte
Cinema / SND Groupe M6. Forgalmazó: Vertigo Média. Szinkronizált. 100 perc.
Az
utóbbi években néhány hazai forgalmazó válogatás nélkül hozza be a francia
filmeket, és a nagy számok törvénye alapján a merítésbe szép számmal kerülnek
silány vagy semmitmondó alkotások. Épp ezért valódi örömöt jelent, ha
(vélhetően inkább a véletlennek, mint az átgondolt forgalmazói döntésnek
köszönhetően) felbukkan egy-egy jól sikerült darab. A Bűbájosok két, jószerével ismeretlen alkotó munkája (Saphia
Azzeddine és François-Régis Jeanne a közös rendezésen kívül a forgatókönyvet is
együtt írták), mégis érdemes a figyelemre. „A legjobb francia
vígjátékhagyományokat követi” – ígéri a marketingszöveg, aminek szerencsére épp
az ellenkezője igaz. Azzedine és Jeanne munkájának ugyanis pont az a legnagyobb
erénye, hogy elhagyja a könnyebb utat, és a habkönnyű érzelmeket vicces
szóvirágokba csomagoló könnyed szórakoztatás helyett – annak ellenére, hogy
színtiszta vígjátékról beszélünk – mer mélyebbre menni.
Habár
az alapszituáció (három féltestvér, akik addig nem is ismerték egymást, a közös
biológiai apától örököl egy pazar belvárosi ingatlant, amelybe mindhárman
beköltöznek) igazi helyzetkomikumot ígér, az alkotók inkább a karakterekre
mennek rá, és annak mentén bontják ki a késő huszonéves lányok jellemét, hogy
melyikük mit szeretne kezdeni a lakással.
Salma,
Lauren és Olivia három nagyon eltérő személyiség, ráadásul Salma arab, Olivia
pedig zsidó – Azzeddine-ék azonban itt sem a dolgok könnyebbik végét fogják
meg, és nem kezdenek olcsó poénkodásba. Az identitás ugyanakkor alapvető
fontosságú a filmben, és miközben a lányok a lakásért küzdenek (bejön ugyanis
egy további konfliktus), egyre határozottabban tudják megfogalmazni, hogy kik
ők, és mit akarnak az élettől. A komédia műfajától merőben szokatlan módon mire
eljutunk a cselekmény végéig, egyikük-másikuk még valódi jellemfejlődésen is
keresztülmegy.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|