|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
MoziBriliáns válásKovács Kata
Brillantissime–
francia, 2017. Rendezte: Michele Laroque. Írta: Geraldine Aron darabjából
Lionel Dutemple és Benjamin Morgaine. Kép: Kika Ungaro. Szereplők: Michele
Laroque (Angela), Kad Merad (Steinman), Francoise Fabian (Claire), Gérard
Darmon (Georges), Rossy de Palma (Charline). Gyártó: StudioCanal / Nolita
Cinema / Princesse Bell. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos. 95 perc.
A
tavalyi év legmenőbb francia női mozija, az Ötven
tavasz nyomdokain járó Briliáns válás
komédiája harsányságban több, eleganciában kevesebb elődjéhez képest, holott a
főszerepet alakító Michele Laroque (Addig
jár a korsó a kútra, A szomszéd)
nem kevésbé karizmatikus színésznő, mint az Aurore-t játszó Agnès Jaoui: ám
túlvállalta magát, amikor – pályája során először – a rendező-forgatókönyvírói
székbe is beleült. Mindkét film egy változó korba lépő, magányos nő
válság-története, női kapcsolatokkal a középpontban, anya-lánya egymásra
találással, és a B-oldal megkezdésének nagy, önreformáló ráébredéseivel.
Laroque ráadásul egy olyan darabot adaptált, amelyben már a színpadon is
szerepelt, a gyöngyvásznon mégsem sikerült valódi mélységet előcsalni az
egyébként meglehetősen banális történetből és figurából. De míg a szomorkásabb Ötven tavasz a melodráma (bár néhány
összetettebb poén révén a szatíra irányába is kacsintgat), addig a Briliáns válás végig habkönnyű vígjáték.
Angela
ragyogó és csinos felső-középosztálybeli nő, akit karácsony napján egyszerre
hagy faképnél a férje egy fiatalabbért és a nagykamasz lánya az önállósodás
jegyében, majd néhány kerülőút után minden szakmai dilemmától mentes szerelmi
kapcsolatba keveredik nem épp karizmatikus terapeutájával, a tökéletesen
súlytalan mellékszálakon pedig egy excentrikus legjobb barátnő, egy új barát, a
narcisztikus édesanya és a család cuki labradorja terelgeti egy boldogabb élet
felé. A menopauzával újrakezdő nők történetei a moziban általában az érdekes
színészi alakításoknak köszönhetik főbb érdemeiket (mint a legismertebb példák,
az Egyszerűen bonyolult Meryl
Streeppel, vagy a Minden végzet nehéz
Diane Keatonnal) – a Briliáns válást
pedig éppen ennek hiánya sorolja a feledhető francia komédiák közé.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|