|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
MoziIzlandi amazonBaski Sándor
Kona
fer í stríð – izlandi, 2018. Rendezte: Benedikt Erlingsson. Írta: Ólafur
Egilsson. Kép: Bergsteinn Björgúlfsson. Zene: David Thór Jónsson. Szereplők:
Halldóra Geirharðsdóttir (Halla), Jóhann Sigurdarson (Sveinbjörn), Juan Camillo
Roman Estrada (Juan), Jörundur Ragnarsson (Baldvin). Gyártó: Vintage Pictures /
Köggull Filmworks / Slot Machine. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 101 perc.
Első
rendezésével, a Lovak és emberekkel
Benedikt Erlingsson a természettel sajátos szimbiózisban élő izlandiak
bestiáriumát rajzolta meg. A távolságtartó, fanyar hangvételt második filmjében
empatikusabb prizmára cserélte: egy olyan főszereplőt választott, aki ugyan
saját környezetében is különcnek számít, de kötődése Izlandhoz nem képezheti
vicc tárgyát. Halla, a középkorú énektanár titokban újra és újra szabotálja az
izlandi tájon sebként éktelenkedő alumíniumgyár működését. Célja, hogy
megakadályozza a kínai befektetők érkezését, akik újabb beruházásokkal tovább
veszélyeztetnék a környezetet. A nő számára a dilemmát nem az egyre komolyabb
erőkkel felvonuló nyomozóhatóságok jelentik, hanem, ahogy az az ökoterrorizmust
taglaló filmekben (Sötét húzások, A Kelet)
megszokott, a személyes ambíciók előtérbe kerülése. Értesítést kap róla, hogy
négy évvel ezelőtt beadott kérelme alapján örökbe fogadhat egy elárvult ukrán
kislányt, ami nyilván gerillakarrierje végét jelentené.
A Lovak és emberekhez hasonlóan a fő
attrakciót ezúttal is Bergsteinn Björgúlfsson operatőr lenyűgöző totálképei
jelentik, amelyek a képeslap-romantika helyett Halla dühét és motivációját
hívatottak alátámasztani. Erlingsson ugyanakkor az abszurd humorról sem mond
le, a fajsúlyos témát olyan running gagekkel
ellenpontozza, mint a soundtrackről gondoskodó zenészek megjelenítése, vagy a
szerencsétlen külföldi turista, akit állandóan letartóztatnak; ők ráadásul
később dramaturgiai funkciót is kapnak. Az Izlandi
amazon mégis a címszereplő miatt érdemel leginkább figyelmet: Hallával egy
olyan öntudatos, erős, és senkivel össze nem téveszthető női hőst teremtett a
rendező, aki akkor is alkalmas a példaképszerepre, ha a módszereivel esetleg
nem is értünk egyet.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|