|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
MoziA néma forradalomSoós Tamás Dénes
Das
schweigende Klassenzimmer – német, 2018. Rendezte és írta: Lars Kraume
(Dietrich Garstka regényéből). Kép: Jens Harant. Zene: Christoph Kaiser és
Julian Maas. Szereplők: Leonard Scheicher (Theo), Tom Gramenz (Kurt), Lena
Klenke (Lena), Ronald Zehrfeld (Hermann Lemke). Gyártó: Cross Akzente Film- und
Fernsehproduktion / Studiocanal Film / Zero One Film / ZDF. Forgalmazó:
Mozinet. Szinkronizált/feliratos. 111
perc.
Amikor
a szavak megbízhatatlanná válnak, lázadni leghatékonyabban a csenddel lehet.
Deák Kristóf egy Oscar-díjas kisfilmet (Mindenki),
Lars Kraume pedig egy magyar érdekeltségű történelemfilmet épített erre a
gondolatra. Az állam Fritz Bauer ellen
rendezője ezúttal egy lábjegyzetet húz elő az 50-es évekbeli Németország
történelméből: két sztálinvárosi kamasz egy nyugatnémet moziba átszökve értesül
róla, hogy Budapesten szovjetellenes felkelés zajlik, és az iskolában kétperces
csenddel adóznak az ‘56-os halottak emlékének.
Kraume
számunkra ismerős sémákat mozgat: A Pál
utcai fiúk serdülőkori heroizmusába a Mephisto
kollaborációs-erkölcsi dilemmáit vegyíti, de az említettek művészi ambícióját
nélkülözi. A néma forradalom az
elgondolkodtatást, kísérletezést míves, középutas szórakoztatásra cserélő
művészmozik igényeit elégíti ki – a pátoszos fináléig a jelentős aránytévesztés
nélkül. A vonalvezetés ízig-vérig klasszikus, de az alapanyag drámailag sűrű, a
szereposztás telitalálatos (a frissen felfedezett Leonard Scheicher egyenest a
németek Vecsei Miklósa), a történet pedig meglepően érzékeny a mai
áthallásokra. Az elfajuló diákcsíny nemcsak a szocializmus szűrt levegőjében,
de a politikailag megosztott, kortárs Kelet-Európában is húsba vágó kérdésekkel
szembesít elvhűségről, árulásról, külföldre költözésről.
Kraume
a jellemeket, a kommunista Júdást, az idealista igazgatót, a meleg anarchistát
fekete és fehér ecsetvonásokkal festi meg, de a felmerülő konfliktusokat – még
az elcsépelten induló, de az árulás-tematikába szépen belesimuló szerelmi
háromszöget is – jelentékeny drámai erővel ruházza fel. Ha a Holt költők társaságából kölcsönzött
csúcsponton így nem is, azon már könnyen megrendülhetünk, milyen
kérlelhetetlenül zúz szét barátságokat a politika, kényszerít megalkuvásra a
túlélési ösztön, vagy téved el egy kamasz a propaganda – és, ha úgy tetszik, az
álhírek – özönében. A fiúk sorsfordító döntését okosan az öröklött traumák, az
apák bűnének fényében is megvizsgáló Néma
forradalom biztonsági játék ugyan, de annak felettébb izgalmas, mert valós
alapokon nyugvó története, úgy tűnik, sajnálatosan időtálló.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|