|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
MoziAz én hősömSándor Anna
Le
retour du héros – francia, 2018. Rendezte: Laurent Tirard. Írta: Gregoire
Vigneron, Declan May és Laurent Tirard. Kép: Guillaume Schiffman. Zene: Mathieu
Lamboley. Szereplők: Jean Dujardin (Neuville), Mélanie Laurent (Elisabeth),
Noémie Merlant (Pauline), Christophe Montenez (Nicolas). Gyártó: JD Prod /
Studio Canal / Nexus Factory. Forgalmazó: Big Bang Media. Szinkronizált. 90 perc.
Durván
általánosítva a vígjátékokkal gyakran az a probléma, hogy nincs meg a
forgatókönyvben az a plusz munka, amitől a humor szellemes lesz. Ami
összetettebb, mint a puszta jellem- vagy helyzetkomikum, túlmutat az olcsó
nyelvi humoron és nem igyekszik altesti poénokkal megúszni az igényes
szórakoztatás feladatát. Időnként azonban szembejönnek olyan darabok, amelyeknek
az arányai tökéletesek, ahol a gondosan felépített karakterek és a bennük
kódolt feszültségek jó ritmusban adagolt konfliktusokban gerjednek össze, és a
nézőtéren felhangzik az önfeledt nevetés. Mint például az Az én hősöm.
A
napóleoni háborúk idején a francia vidéki arisztokrata család kisebbik lánya,
Pauline kezét megkéri a magabiztos és sármos Neuville kapitány. Csakhogy amint
a lány igent mond, a kapitánynak el kell mennie háborúba, és hiába ígéri, hogy
minden nap írni fog, egy sor sem érkezik felőle. Az idősebb lány, Elizabeth
sejti, hogy a link kapitány azonnal elfelejtette a húgát, ezért amikor Pauline
belebetegszik a bánatba, elkezd Neuville nevében leveleket írni a testvérének:
egyre vadregényesebb kalandokban ábrázolja a férfit, mígnem a kapitány egyszer
csak lerongyolódva, dezertőrként hazatér. Ekkor Elizabeth-nek választania kell,
hogy lelepleződik vagy tovább asszisztál a hazugsághoz.
A
francia vígjátékokon és családi filmeken edződött Laurent Tirard
forgatókönyvíróként és rendezőként is jegyzi a filmet, így az elismerés jó
része őt illeti - különösen azért, hogy a képes volt úgy az emberi esendőségre
és jellemhibákra koncentrálni, hogy egy pillanatra sem lesz cinikus vagy
gúnyos. Sem pedig giccses, mert amikor éppen túlcsordulna a romantika,
valamilyen frappáns fordulattal fájdalommentesen kijózanítja a nézőjét. Ráadásul
a Neuville-t és Elizabethet alakító Jean Dujardin és Mélanie Laurent kettőse is
remek: amellett, hogy mindkét szerep jutalomjáték, a két színész szinte vibrál
együtt a vásznon.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|