|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
MoziA védelmező 2.Huber Zoltán
The
Equalizer 2 – amerikai, 2018. Rendezte: Antoine Fuqua. Írta: Richard Wenk.
Kép: Oliver Wood. Zene: Harry Gregson-Williams. Szereplők: Denzel Washington
(McCall), Pedro Pascal (Dave), Ashton Sanders (Miles), Bill Pullman (Plummer).
Gyártó: Columbia Pictures / Escape Artists. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 121 perc.
Tony
Soprano egy valamiben biztosan tévedett. Az „erős, csendes hőstípus” korántsem
tűnt el az amerikai tömegkultúrából, mostanában a hallgatag, bölcs tekintetű
Denzel Washington az ügyeletes sheriff a városban. A fajsúlyosabb bűndrámák és
a feledhető egynyári akciófilmek között ingázó Antoine Fuqua (Kiképzés, Brooklyn mélyén) a
Kurosawa-stílus és a komor színek mellett frekventáltan épít Washington átható
jelenlétére. Bár a konzervatív maszkulinitást bálványozó rendezői életműben a
hősök alapállása nem nagyon változik, a páros most először tényleges folytatást
készített.
Igaz,
a nyolcvanas évek tévésorozatából átemelt önzetlen igazságosztó már korántsem
az a gépszerű megszállott, akit négy éve láthattunk. Az étteremben magányosan
olvasgató, a gonoszt a lassított esőben pokolra küldő McCall ezúttal
kimondottan érdeklődik az embertársai iránt, sőt, néha egyenesen csacsog velük.
A sofőrként dolgozó férfi afféle szociális szuperhősként hallgatja az utasai
panaszait. Két fuvar között rendre segít a rászorulóknak, legyen az
prostituált, idős holokauszttúlélő, művészi hajlamú gettólakó vagy a saját
meggyilkolt ismerőse. A hurrikánba álmodott finálét leszámítva Fuqua lentebb
csavarja a Tony Scott-féle esztétikát és a véres akciókat is a takarékos
minimumon tartja. A könnyen kisakkozható, néhol kissé következetlen és
széttartó történet tempója ráérős, a hangsúly a súlyos nézésekre és a nagyívű
életbölcsességekre kerül. A rendező minden korábbinál többet bíz Washingtonra,
aki láthatóan élvezi a nagyvárosi bosszúállóként reinkarnálódott zen ronin
szerepét. Fuqua a köpenyes-gumimaszkos slágerekre adna hagyománytisztelően
férfias választ, kísérlete mégsem mutat túl a megbízható középszeren.
Elsősorban fétisszínésze vibráló tehetségén múlik, hogy az efféle
keménykedésekre fogékony célközönség úgy érezheti, megkapta jegye ellenértékét.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|