|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1996/május
|
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: René Clément halálára
• Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
• Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
• Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
• Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
• Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
• Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
• Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
• Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
• Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
• Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
• Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
• Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
• Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
• Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
• Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
• Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
• Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
• Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
• Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
• Hegyi Gyula: City Hall
• Hungler Tímea: A halál napja
• Harmat György: A gyanú árnyéka
• Hungler Tímea: Tökéletes másolat
• Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
• Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
 |
|
 |
|
|
|
|
MoziMamma Mia! Sose hagyjuk ABBAFekete Tamás
Mamma Mia! Here We Go
Again! – amerikai, 2018. Rendezte és írta: Ol Parker. Kép: Robert Yeoman. Zene:
ABBA. Szereplők: Meryl Streep / Lily James (Donna), Amanda Seyfried (Sophie),
Pierce Brosnan (Sam), Colin Firth (Harry), Andy Garcia (Fernando). Gyártó: Universal
/ Legendary Entertainment. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 114 perc.
Az alcím (az eredetiben
a Mamma Mia című dalból származó „Újra
itt vagyunk”) teljes pontossággal lefedi a tartalmat: szinte minden teljesen
ugyanaz, csak mintha az ABBA-estre összesereglett színészek a wurlitzerből már
csak a Greatest Hits 2.-ről választhattak volna számokat, minek következtében a
felvezető-összekötő jelenetek is kissé kényszeredettebbek és erőltetebbek
lettek – ami nem is csoda, tekintve, hogy ezúttal nem állt rendelkezésre olyan
bejáratott, működőképes és sikeres forrás, mint az előző film esetében az
1999-ben bemutatott színpadi mű.
Teljesen érthető, hogy a
Universal a 2008-as, több mint 600 millió dolláros bevételt hozó moziadaptáció
után nem akarta magukra hagyni a rajongókat, bár a második részre éppen 10 évet
kellett várni. A kérdés az volt, hogy mihez tudnak kezdeni, ha nem csupán a
kész alapanyag hiányzik, de a felhasználható dalok mennyisége is erősen
megcsappant. A formulán, a karaktereken, de még a paradicsomi helyszínen is
felesleges lett volna bármit változtatni, az viszont már sokkal inkább
csalódást keltő, hogy milyen izgalommentes és fantáziátlan a dramaturgia, amely
összekapcsolja ezeket a hol már felhasznált, hol jogosan mellőzöttnek hangzó
ABBA-számokat. A színházi darabot szerző Catherine Johnson így inkább még
egyszer, flashback-formában is elmeséli hősnőnk, Sophie fogantatásának kissé
kacifántos történetét, miközben a történet középpontjába az anya-lány viszonyt
állítja, ráadásul a kettős idősík miatt többfajta megközelítést is felvetve. Ám
hiába szeretne valami tartalmasabbat mondani – miközben úgy tűnik, még olyan
problémák is foglalkoztatnák, mint a hűtlenség, vagy akár a karrier lehetősége
- , a film megelégszik azzal, hogy épp csak annyira legyen mély és
gondolatébresztő, ahogy azt bármelyik közismert sláger is tenné.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
|
|
