|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
MoziHangya és DarázsBenke Attila
Ant-Man and the Wasp –
amerikai, 2018. Rendező: Peyton Reed. Forgatókönyv: Chris McKenna, Paul Rudd,
Erik Sommers. Kép: Dante Spinotti. Szereplők: Paul Rudd (Hangya), Evangeline
Lilly (Darázs), Michael Douglas (Hank), Michelle Pfeiffer (Janet), Laurence
Fishbourne (Bill), Walton Goggins (Sonny), Hannah John-Kamen (Szellem). Gyártó:
Marvel Studios. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált.
118 perc.
A Bosszúállók: Végtelen háború bizonyította, hogy a Marvel Moziverzum
tíz év alatt túlzsúfolttá vált, és önálló filmjeiken kívül a Marvel nem nagyon
tud mit kezdeni olyan hősökkel, mint a Fekete Párduc, a Galaxis Őrzői vagy a
Hangya. Ezért a Marvel Studiost vezető progresszív konzervatív Kevin Feige
igyekszik éppen annyi teret engedni a kísérletezésnek, hogy a stúdió ugyanarra
a cselekményvázra felépített szuperhősfilmjei két órára megadják az egyedi
élmény illúzióját a rajongóknak. Az Őrzők és a hirtelen zsugorodó betörő történetét
öniróniával, a 2015-ös Hangyát a
heistfilm műfajával próbálta színesebbé tenni a stúdió. Bár utóbbi még így is
haloványra sikeredett, elkészült a folytatás A Hangya és a Darázs formájában.
A folytatásban az
alkotók az első részéhez hasonló heistfilmes cselekményt feleslegesen
túlbonyolító szálakat vezetnek be. Ezúttal a régi Hangya, Dr. Hank Pym
feleségét, a Darázs évtizedek óta eltűnt édesanyját kellene kimenteni a
szubatomi űrből, de a hősök számításait keresztül húzza egy gengszter és egy
titokzatos Szellem nevű harcos, akik egyaránt Dr. Pym összezsugorítható
laborjára pályáznak. Az alkotók érezhetően nem bíztak az izgalmasnak ígérkező,
atommagba vezető mentőakcióban, mert azt újra és újra feleslegesen akasztják
meg a riválisok. Ha éppen látótávolságba kerül egy üresjárat, akkor logikai
bukfencek és összecsapott fordulatok árán a semmiből tűnik elő a főhősök
nyomában loholó gengszter vagy a Szellem. Ráadásul A Hangya és a Darázs elődjéhez képest túl komolyan veszi önmagát,
így ha összetettebbnek tűnik is, végeredményben alulmarad az egyszerűsége miatt
szórakoztatóbb első résszel szemben. A visszafogottan humorizáló Hangya ezúttal
sem tudott felnőni a Bosszúállókhoz, a Marvel legjobb udvaribolondját,
Deadpoolt viszont a stúdió még nem volt képes beletuszkolni a Moziverzumba.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|