|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
MoziSzupercella 2: HadesKovács Patrik
Escape Plan 2: Hades –
amerikai-kínai, 2018. Rendezte: Steven C. Miller. Írta: Miles Chapman. Kép:
Brandon Cox. Zene: The Newton Brothers. Szereplők: Sylvester Stallone
(Breslin), Dave Bautista (Trent), Xiaoming Huang (Shu), Jesse Metcalfe (Luke),
50 Cent (Hush). Gyártó: EFO Films / Grindstone Entertainment Group / Leomus
Pictures. Forgalmazó: Big Bang Media. Szinkronizált.
96 perc.
Visszavonulni stílusosan
a legnehezebb, kiváltképp, ha egy olyan ikonikus akciósztárról beszélünk, mint
Sylvester Stallone. A veterán hős hosszú évek óta dacol az elmúlással: bár az
utóbbi időben arra is láthattunk példát, hogy egy-egy film kedvéért szelíd
mentorfigurává lényegül (Creed: Apollo
fia), hiúsága még mindig arra sarkallja, hogy szálfaegyenes keményfiúk
bőrébe bújjon. A Feláldozhatók első
részével épp ő ágyazott meg a nagypapakorú akcióhősök reneszánszának, majd újra
ledobta ugyanazt a nosztalgiabombát: a Szupercellában
ismét randevút adtak egymásnak a műfaj másik fétisszínészével, Arnold
Schwarzeneggerrel, Mikael Håfström rendező pedig jókora kliséhalmazból épített
köréjük alibi-történetet. És most megérkezett a még dicstelenebb folytatás. A Szupercella 2: Hades csupán nevében „őrzi”
elődjét, a csomagolás ugyanis hígvelejű B-mozit rejt, mely roppant kínos tétel
Sly filmográfiájában.
Ráadásul az alaptörténet
szinte változatlan, a különbség csupán annyi, hogy ezúttal nem Ray Breslin
(Stallone), hanem leghűségesebb munkatársa, Shu élvezi egy high-tech
csúcsbörtön vendégszeretetét, s a komfortélményt az is fokozza, hogy a Hades
névre hallgató létesítményben a foglyokat arra kényszerítik, hogy
gladiátorokként harcoljanak egymással. Ray és biztonságtechnikai szakemberekből
verbuvált csapata persze Shu segítségére siet, az ezt követő fordulatok viszont
olyannyira szimplák, a cselekményvezetés olyannyira kiegyensúlyozatlan, hogy a Szupercella 2 sorsa már akkor is a
feledés volna, ha eltekintenénk a szegényes technikai apparátustól, a rángatózó
kamerával felvett harci szekvenciáktól, a minimálgesztusokkal játszó
színészektől vagy a futurisztikus börtönmiliő nevetségességétől. Stallone
rajongóinak még várniuk kell arra a stílusos visszavonulásra.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|