|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
DVDSötétségbenGéczi Zoltán
In Darkness – amerikai, 2018. Rendezte: Anthony Byrne. Szereplők:
Natalie Dormer, Jan Bijvoet, Emily Ratajkowski. Forgalmazó: Universal. 97 perc.
A színvonalas tévésorozatok világában (Ripper Street, A néma
szemtanú) rutint szerzett Anthony Byrne jegyesével, a hasonló szakmai
háttérrel bíró Natalie Dormerrel (Tudorok,
Trónok harca) közösen írta harmadik
nagyjátékfilmes rendezését, így az 1950-es évek thrillereit idézni hivatott,
számos elemében az európai szemlélethez igazított mozi természete minden
szempontból szerzőinek mondható. A narratíva kulcsfiguráját adó zenészlány
tipikus hitchcocki szőke: vaksága miatt törékenynek és gyengének tűnik, hűvös
szépsége mögött súlyos traumákat és rejtélyeket hordoz, amelyeket konok
neurózissal leplez. A klasszikus thrillerek expozíciójához híven keveredik
erőszakos bűnügybe, de az ártatlan és ártalmatlan naiva álcájának fokozatos
lebontását követően egy végletekig eltökélt, cselekvő karakter képe bontakozik
ki, s bár az efféle metamorfózis hiteles ábrázolása nem tartozik a könnyed
színészi feladatok közé, Natalie Dormer meggyőzően, legfőképpen pedig
természetes eleganciával hozza a figurát. Rendezési stílben és kivitelezésében
az aranykor noirjai derengenek fel: sok statikus kamera, klasszikus plánok,
elegánsan fotózott belső terek, kimunkált világítás, megfontoltan felépített
narratíva. Az, hogy a konfliktus mégsem kap valódi súlyt, legfőképpen az
antagonista karakterén, a szerb háborús bűnöst megformáló Jan Bijvoet játékán
múlik, aki végig úgy tesz, mintha egy Christoph Waltz hasonmásversenyre
nevezett volna be, miközben Radic személyiségéből hiányzik az igazi őrület, a
szadista pusztítás sötéten izzó vágya, aminek a bűnfilmek kulcsfontosságú
kritériumai közé tartozó suspense látja kárát. A lassú történetszövés így nem
fejlődik valóban intenzív, érzelmileg is megterhelő konfliktussá, így annak
feloldása sem éri el a kívánt hatást – nem követi igazi katarzis.
Anthony Byrne filmje a dramaturgiai és rendezési problémák mellett
is jól megírt, míves metafora a mindenkit eltipró terror természetrajzáról és
az ártatlanság törékenységéről, ugyanakkor újabb bizonyítéka a régi
hipotézisnek, miszerint Hitchcock nélkül igen nehéz, ha ugyan nem lehetetlen
Hitchcock-filmet forgatni.
Extrák: Interjúk az alkotókkal.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|