|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1996/május
|
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: René Clément halálára
• Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
• Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
• Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
• Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
• Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
• Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
• Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
• Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
• Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
• Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
• Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
• Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
• Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
• Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
• Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
• Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
• Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
• Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
• Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
• Hegyi Gyula: City Hall
• Hungler Tímea: A halál napja
• Harmat György: A gyanú árnyéka
• Hungler Tímea: Tökéletes másolat
• Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
• Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
 |
|
 |
|
|
|
|
MoziFelelsz vagy merszRoboz Gábor
Truth or Dare –
amerikai, 2018. Rendezte: Jeff Wadlow. Írta: Michael Reisz, Jillian Jacobs,
Chris Roach és Jeff Wadlow. Kép: Jacques Jouffret. Zene: Matthew Margeson.
Szereplők: Tyler Posey (Lucas), Lucy Hale (Olivia), Sophia Taylor Ali
(Penelope). Gyártó: Blumhouse Productions. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Feliratos. 100 perc.
Üzleti vállalkozásként a
Blumhouse Productions vitán felül a 2010-es évek egyik legnagyobb
sikersztorija, bemutatóik láttán legfeljebb a maradandó élményeket kereső nézők
fanyaloghatnak: a „kis ráfordításból nagy bevételt” modellre alapozó cég éves
terméséből általában alig egy-kettőt szokás esztétikailag is izgalmasnak
tartani. Harmadik idei horrorjukban egy amerikai fiatalokból álló társaság
egyik lánytagja mexikói kiruccanásuk alkalmával összeismerkedik egy megnyerő
idegennel, aki ráveszi őket egy kör felelsz-vagy-merszre. Hazatérésük után
azonban kiderül, hogy ártatlan szórakozás helyett vérre menő játékba
keveredtek: valamilyen természetfeletti erő hatására minden soron következő
kénytelen teljesíteni aktuális feladatát, különben.
A Felelsz vagy merszt csakis akkor tudjuk élvezni, ha szinte semmit
sem kérünk rajta számon: kezdettől fogva evidens, hogy a film másban nem
érdekelt azon túl, hogy lehetőleg kreatív/sokkoló/drámai módon váljon meg
legfeljebb két jellemvonással bíró karaktereitől. Ugyan a logikájában a Végső állomás-franchise-t idéző filmet
krimiszál is erősíti – a rohamosan fogyatkozó szereplők igyekeznek felkutatni
kálváriájuk eredetét –, nehéz elképzelni, hogy bárki is revelatív élményt
remélhet a megoldástól. Meglátni egy világszerte ismert játékban a
horrorpotenciált nyilván briliáns produceri húzás volt (lásd Ouija), egyúttal a munka lényegi része
is, ezután csak egy alibifilmet kellett összeeszkábálni: a produkció alig két
hónap alatt meghúszszorozta minimális költségvetését, high-conceptjén túl kizárólag erre lehet majd emlékezni belőle.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
|
|
