|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
MoziFérfiak fecskébenKránicz Bence
Swimming with Men –
brit, 2018. Rendezte: Oliver Parker. Írta: Aschlin Ditta. Kép: David Raedeker.
Zene: Charlie Mole. Szereplők: Rob Brydon (Eric), Rupert Graves (Luke), Jim
Carter (Ted), Daniel Mays (Colin), Adeel Akhtar (Kurt). Gyártó: Met Film
Production / Dignity Film. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 96 perc.
Egyre gyakrabban lehet hallani,
hogy a mozgalommá terebélyesedett #metoo-kampánytól a tisztességes férfiak is
zavarba jöttek. Nem tudják – nem tudjuk –, mi fér bele az ismerkedésnél vagy a
munkahelyen, hogyan is kellene kommunikálni a nőkkel. Noha épeszű emberként
viszonylag könnyű felülkerekedni ezeken a problémákon, sejthető volt, hogy a
szórakoztatóipar megragadja a lehetőséget a bús férfiak panaszainak tolmácsolására.
Erre hivatott a találó magyar címet kapott Férfiak
fecskében is: a főhős, Eric igazi bús férfi, aki könyvelői munkájában
rémesen érzi magát, és a feleségével sem találja a közös hangot. Végül
elköltözik otthonról, és csatlakozik a környékbeli uszodában szerveződő amatőr
szinkronúszók bumfordi férfiközösségéhez, ahol végre barátokra és békére
lelhet.
Oliver Parker sokoldalú
kismesterként rendezett már több Oscar Wilde-adaptációt, vásári tinivígjátékot
(St. Trinian’s – Nem apácazárda) és
krimit Orson Wellesről (A sötétség ideje),
most pedig megbízhatóan vezényelte le A
nagy úszás című, ugyancsak bemutatás előtt álló francia film remake-jét,
amely voltaképpen maga is az Alul semmi
átirata, sztriptíztánc helyett szinkronúszással és csóró melósok helyett
életunt középosztálybeliekkel. A kör tehát bezárult, visszatértünk Angliába, és
ha már ott vagyunk, a szereplők között észrevehetjük a Sherlock, a Csillagpor
vagy a Szerelmes Shakespeare egy-egy
rokonszenves epizodistáját. A nagy megmérettetés felé tartó sportfilmes
dramaturgia és a jópofa figurák kis történetei fájdalommentesen úsztatják át a
nézőt a másfél órás játékidőn. Árnyalt jellemrajzok, váratlan fordulatok vagy
bármiféle képi ötlet hiányában a Férfiak
fecskében leginkább mégis a szorongó és bűntudatos fehér férfiak
apológiájának tűnik, amellyel pont annyira vagyunk szolidárisak, mint a
medencében bukfencezgető baráti társasággal: csinálják csak, de mi inkább a
másik sávban úszunk.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|