|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
MoziAz élet napos oldalaSzalkai Réka
Solsidan – svéd, 2017.
Rendezte: Felix és Mans Herngren. Írta: Jesper Harrie. Kép: Viktor Davidson.
Zene: David Engellau és Love Martinsen. Szereplők: Felix Herngren (Alex), Mia
Skaringer (Anna), Johan Rheborg (Fredde), Josephine Bornebusch (Mickan), Henrik
Dorsin (Ove). Gyártó: FLX / Jarowskij AB. Forgalmazó: Vertigo Média. Szinkronizált. 104 perc.
Az élet napos oldala svéd
címe (Solsidan) egyben egy sznob
lakónegyed Saltsjöbadenben, Stockholm egyik elegáns elővárosában, itt élnek
főhőseink is. Anna és Alex éppen válnak, mivel a nő új szerelemre talált – erre
barátaik, Fredde és Mickan (valamint a néző számára), a gyerekekkel töltött
karácsonyi vacsora alatt derül fény. A férfiak láthatóan összetartanak, míg
Mickan Annával is próbálja tartani a kapcsolatot: új partnerét is meghívja
vendégségbe, habár kiderül róla, férje régi kollégája. Közben a menő fogorvos
Alex megismerkedik Bellával, aki stílszerűen műfogsorokat árul. Kettejük között
azonnal egyértelművé válik a kölcsönös vonzalom, így Alex sem marad sokáig
facér. Akár teljes lehetne a happy end, az élet azonban nem ilyen egyszerű,
hőseinket várja még egy-két meglepetés.
A fentiekből jól
látszik, a Herngren-páros alkotása nem éppen filozófiai mélységekben kutakodik:
filmjük az azonos című televíziós komédia-sorozatra épül, amely 2010 és 2015
között öt évadot élt meg. Ami a tévében poén és dramaturgia szintjén működik, a
mozivásznon nem mindig találja meg a helyét. Főleg, mivel az alkotók mintha
elvárnák a nézőtől, hogy ismerje a szereplők sorozatbeli előtörténetét. Noha
maga a szüzsé, viszonylagos egyszerűségénél fogva, a tévéepizódok ismerete
nélkül is követhető, pont azokat a nüanszokat nem érti meg az egyszeri néző,
amelyektől a film érdekesebbé válhatna. A stockholmi napos oldal, illetve az
annál csak még rongyrázóbb svéd fürdőváros, Torekov újgazdagjainak
csetlése-botlása inkább csak bohózat, mint emberi dráma vagy éppen
társadalomkritika – bár valószínűleg az alkotók sem voltak ambiciózusabbak
ennél.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|