|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
DVDA katasztrófaművészKovács Patrik
The Disaster Artist –
amerikai, 2017. Rendezte: James Franco. Szereplők: James Franco, Dave Franco,
Alison Brie. Forgalmazó: Pro Video. 104 perc.
Kevés az olyannyira
megosztó amerikai film, mint Tommy Wiseau A
szoba című 2003-as rendezése. Egyesek szerint hamisítatlan bűnös élvezet,
bizonyos rajongói körökben egyenesen csodálatnak örvend, a publikum zöme
azonban tizenöt év elteltével is viszolyogva fordul el e szívfacsaró
melodrámának szánt, ám siralmasan pocsék mozgókép-katasztrófától. A direktor –
akit joggal kiálthatnánk ki napjaink Ed Woodjának – magántőkéből finanszírozta
egyszemélyes projektjét, melyet íróként, színészként és producerként is jegyzett:
A szoba Wiseau bombasztikus művészi
kitárulkozásának indult, egybehangzó ítészi és nézői vélemények szerint viszont
minden idők legrosszabb amerikai mozija lett belőle. Viszont nem mindennap esik
meg, hogy a rossz ízlés és a tehetségtelenség kisebb kultuszt érlel, maga
Wiseau pedig hírhedten extravagáns személyiség, múltja ráadásul szekérderéknyi
titkot rejt – mi más is hiányzik a megfilmesítéshez?
A rendező cimborája, A szoba egyik hajdani főszereplője, Greg
Sestero néhány évvel ezelőtt A katasztrófaművész
című memoárjában osztotta meg viharos élményeit a forgatásról, James Franco
pedig tavaly elkészítette a könyv nagyrészt hűséges adaptációját. A
színész-rendező bevallottan lelkes rajongója A szobának, olyannyira, hogy Wiseau szerepét saját magára osztotta,
Sestero bőrébe pedig saját öccse, Dave Franco bújhatott. A katasztrófaművész látszólag a „legendás” trashfilm
keletkezéstörténete, de ennél valójában sokkal tágabb a fókusza. A középpontban
ugyanis Wiseau és Sestero ellentmondásos barátsága áll. Mindketten az álomgyár
csúcsára vágynak: előbbit mohó álmok fűtik, ám szerény tehetséggel áldotta meg
a sors, utóbbi jobb sorsra érdemes, ellenben nem eléggé rámenős. Egymásba
kapaszkodnak hát, és közös szerelemgyerekük, A szoba örvén próbálnak betörni Hollywoodba, csakhogy Wiseau
terrorizálni kezdi a stábot a forgatáson, ez pedig kettejük kapcsolatát is
megmérgezi.
Franco nem is igyekszik
leplezni a téma iránti elfogultságát: meleg empátiával viszonyul hőséhez, és
határozott törekvése, hogy nézőjéhez is közel hozza a narcisztikus különcöt,
aki antitalentum létére hol Tennessee Williams, hol James Dean méltó örökösének
képzeli magát. E neurózis számtalan humoros szituációt szül, Franco pedig
önfeledten fürdőzik az egyszer ártatlanul dévajkodó, másszor zsarnokként
őrjöngő Wiseau szerepében. A szoba
forgatási folyamatát viszont nem akarja tényszerűen reprodukálni: inkább a
puritán díszletezéssel és néhány abszurdan szellemes csúcsjelenettel igyekszik
megidézni annak hangulatát. A
katasztrófaművész persze egyúttal önreflektív fricska is az álomgyárnak,
bár e minőségében nem túl izgalmas, még akkor sem, ha olyan klasszikusok előtt
is kalapot emel, mint Hitchcock Madarakja
vagy Verhoeven Elemi ösztöne.
Jószerivel nincs ugyanis olyan bugyra a kulisszák mögötti Hollywoodnak, melyről
Francónál ihletettebb krónikások már ne regéltek volna. Csalatkozni fog
ugyanakkor az is, aki frivol sztáréletrajzot vár: A katasztrófaművész sokkal inkább ünnepélyes rajongói mozi, mint
szenzációhajhász kufárkodás. Mindezt az áldokumentarista stílusú nyitány is
bizonyítja, melyben hírességek nyilatkoznak A
szobáról és rendezőjéről, sőt mielőtt lefutna a stáblista, archív
felvételeket is láthatunk „a rossz filmek Aranypolgárának”
titulált kultuszműből.
Extrák: Nincsenek.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|