|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
MoziKszi, SimonKránicz Bence
Love, Simon – amerikai, 2018.
Rendezte: Greg Berlanti. Írta: Becky Albertalli regényéből Isaac Aptaker és
Elizabeth Berger. Kép: John Guleserian. Zene: Rob Simonsen. Szereplők: Nick
Robinson (Simon), Josh Duhamel (Jack), Katherine Langford (Leah), Logan Miller
(Martin), Jennifer Garner (Emily). Gyártó: New Leaf / Fox 2000 / Twisted Media.
Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 112 perc.
A nehezen értelmezhető
magyar címben bizonyára a „köszi” szócska álfiatalos kamuszlengjét olvashatjuk,
pedig Simon, a nagykamasz főhős élethelyzetében nincs sok köszönet: egy ideje
már tudja magáról, hogy meleg, de nem mer színt vallani, amikor pedig
névtelenül levelezni kezd egy másik meleg fiúval, az e-mailjeibe beleolvasó
osztálytársa zsarolni kezdi őt. A gimis konfliktusokkal körülbástyázott
identitásdráma lényege éppen az, hogy a központi coming-out történet nem bonyolult szerkezetű művészfilmben (Métely) vagy európai érzékenységű
midcultban (Szólíts a neveden)
bontakozik ki, hanem a fősodorbeli iskolai tinifilmek műfajában tartva,
folyosói szekrénysorok és pirospoharas házibulik díszletei között.
Az „első mainstream
meleg tinifilmként” reklámott Kszi, Simon
azért tekinthető sikeres vállalkozásnak, mert a címszereplő homoszexualitását
leszámítva tökéletesen átlagos darabja műfajának: alkotói pont annyi ironikus
kikacsintást és popkulturális utalást engednek meg maguknak, amennyi John
Hughes óta kötelező, a főhős baráti társasága megfelelően sokszínű abban az
évben, amikor a Fekete Párduc minden
idők bevételi rekordjait dönti meg Amerikában, a titokzatos levelezőpartner
utáni nyomozás pedig azt a plusz krimiszálat csempészi a történetbe, amely
nélkül egy egyszerű gimnáziumi tinifilmet már ingerszegénynek találnánk. A
rendezői pályáját a Barátságpróba
queer kisvárosi tablójával kezdő, majd a DC szuperhősös tévésorozatait
felügyelő Greg Berlanti ideális választás Becky Albertalli 2015-ben megjelent
regényének feldolgozására: a téma iránti személyes elkötelezettsége süt a
vászonról, stílusa viszont középutasan láthatatlan. Nincs itt semmi látnivaló,
ez csak egy átlagos tinifilm meleg főhőssel – mindaddig, amíg az ilyesmi mégsem
átlagos, a Kszi, Simon nemcsak
rokonszenves, de valamelyest fontos is tud maradni.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|