|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
MoziTáncterápiaAlföldi Nóra
Finding Your Feet –
brit, 2017. Rendezte: Richard Loncraine. Írta: Nick Moorcroft és Meg Leonard.
Kép: John Pardue. Zene: Michael J. McEvoy. Szereplők: Imelda Staunton (Sandra),
Timothy Spall (Charlie), Celia Imrie (Bif), Joanna Lumley (Jackie), David
Hayman (Ted). Gyártó: Powder Keg Pictures / Eclipse Films. Forgalmazó: Cirko
Film. Feliratos. 111 perc.
A brit filmipar
sikerének egyik kulcsa, hogy mindig kiválóan méri fel a közönségigényeket, és
ha egyszer rátapint egy trendre, akkor ahhoz bulldogharapás erejével és
kitartásával ragaszkodik. Az utóbbi években például elsődleges célközönségének
a friss nyugdíjas, ám igen virulens generációt tekinti: elég, ha csak a nagyobb
szabású, Oscarra gyúrt filmeket nézzük. A tendenciát azonban kisebb lélegzetű
művekben is érvényesíti, ilyen Richard Loncraine tipikusan brit kisrealista, Táncterápia című filmje, amely minden
köntörfalazás nélkül tűzi zászlajára a mostanában felkapott „az igazi élet a
nyugdíjjal kezdődik” és „a hatvan az új negyven” futamokat. Van ebben ráció,
hiszen a jelenlegi 60-as generáció bőségesen áldoz a szórakozás oltárán, sőt az
utazgatások, éttermezések és bulizgatások közepette moziba is jár.
Loncraine filmjének
főhőse Sandra, aki miután csalfa férjét leleplezi, hátrahagyva luxus életét,
bohém húgához költözik, aki nyugalmas éveit füvezéssel, haverozással, öko-bio
háztartásvezetéssel tölti idejét, lendületét táncházba járásból meríti. Sandra
eleinte tömény sznobériával kezeli a helyzetet, az önsajnálatból menekülve
azonban csatlakozik a kissé darabosan mozgó tánckarhoz és ezzel természetesen
egy új élet és egy új románc körvonalai rajzolódnak ki előtte. Loncraine nagyon
jó ütemben, ízléses humorral és pont ideális mennyiségű empátiával bontogatja a
kapuzárás utáni történetet és szerencsére sehol nem rondít bele se ízléstelen
nyugger-poénokkal. A Táncterápia
minden olyan elemmel rendelkezik, amelyeket egy brit komédiától elvárunk:
sorakoznak benne a szívmelengető karakterek, működik a nyers cinizmus, amit
néha nyakon öntenek a megható pillanatok. Minden rendesen a helyére van rakva,
simára van vasalva, sehol egy ránc vagy gyűrődés – olyan az egész, mint anyáink
vasárnapi ebédje: otthonos, kényelmes és megbízhatóan hozza az ismerős
színvonalat.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|