|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
MoziIsmaël szellemeiKovács Kata
Les fantômes d’Ismaël –
francia, 2017. Rendezte: Arnaud Desplechin. Írta: Julie Peyr és Léa Mysius.
Kép: Irina Lubtchansky. Zene: Grégorie Hetzel. Szereplők: Mathieu Amalric (Ismaël), Marion Cotillard (Carlotta),
Charlotte Gainsbourgh (Sylvia), Louis Garrel (Ivan), Alba Rohrwacher (Arielle).
Gyártó: Why Not Productions. Forgalmazó: Vertigo Média. Feliratos. 114 perc.
A francia film
melodrámákkal híressé vált veteránja, Arnaud Desplechin (Karácsonyi történet, Fiatal
éveim) cannes-i nyitófilmjével pályája fontosabb toposzait – múltbéli
titkok, családi és művészi konfliktusok, a fiatalság és a nagy szerelmek
eltűnése – és természetesen állandó színészét (Mathieu Amalric) is vászonra
citálja. Amalric a 2004-es Ha te nem
lennél-ben ugyanezen a néven szereplő, szinte azonos figurát játssza, egy
középkorú, bohó, depressziós, gyűrött arcú művészt, aki érzékeny alkotói
világában éppúgy, mint zavaros magánéletében lázasan, álmatlanul és kétségektől
gyötörten bolyong. Életét múltbéli tragédiák és titkok övezik, közben pedig
dolgozik legújabb rendezésén („film a filmben”), melynek főszereplője egy
többszörös művészi alteregóként (Desplechin/ Ismaël) is értelmezhető kém-diplomata. Ismaël új filmje rendezése közben az asztrofizikus Sylvia szeretője,
de váratlanul felbukkan húsz éve rejtélyesen elveszített, és immár halottnak
hitt felesége, Carlotta az életükben. A film egyik legmeggyőzőbb jelenetében Ismaël felkeresi Carlotta apját, aki
ugyancsak rendező, és akit szintén soha nem hagyott nyugodni lánya eltűnése (a
magyar származású, francia újhullámban híressé vált Szabó László alakítja).
A két, stílusát és
műfaját tekintve eltérő történetszál (Ismaël a szerelmi háromszög melodrámájában, valamint az általa
rendezett kémfilm), az elidegenítő hatások, kamerába mondott monológok,
színpadias elemek, gyors hangnembeli váltások miatt zavaros összhatást kelt,
nehezen illeszkedik, és maga a sztárparádés párkapcsolati dráma is érdektelen
és meglehetősen steril, holott a főszerepeket alakító színészek kiválóak. A
rusztikus tengerparti villában játszódó vívódás a két izgalmas nő és a gyötrődő
művész között mindvégig kidolgozatlan és steril, ahhoz viszont nem elég
hangsúlyosak a tónusváltások, hogy a frivolságán olyan jól elszórakozzunk, mint
mondjuk a Vicky Cristina Barcelona
vonatkozó szerelmi civódásain.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|