|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1996/május
|
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: René Clément halálára
• Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
• Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
• Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
• Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
• Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
• Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
• Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
• Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
• Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
• Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
• Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
• Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
• Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
• Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
• Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
• Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
• Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
• Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
• Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
• Hegyi Gyula: City Hall
• Hungler Tímea: A halál napja
• Harmat György: A gyanú árnyéka
• Hungler Tímea: Tökéletes másolat
• Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
• Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
 |
|
 |
|
|
|
|
MoziBabadookKránicz Bence
Babadook
– ausztrál, 2014. Rendezte és írta: Jennifer Kent. Kép: Radoslaw Ladczuk. Zene:
Jed Kurzel. Szereplők: Essie Davis (Amelia), Noah Wiseman (Samuel), Daniel
Henshall (Robbie), Hayley McElhinney (Claire). Gyártó: Causeway Films.
Forgalmazó: Pannónia Entertainment. Feliratos.
94 perc.
„Néha
úgy odaverném a fejed a téglafalhoz, amíg ki nem loccsan az a kibaszott agyad.”
Normális esetben ezt a mondatot legfeljebb az egyik
frusztrált elítélt mondaná a másiknak egy börtönudvaron, nem pedig egy anya a
kisgyerekének. Az utóbbi évek ünnepelt ausztrál horrorfilmjében azonban
nincsenek normális esetek, csak súlyosan terhelt kapcsolatok. Jennifer Kent
első rendezése mégis attól jó, hogy a mumus nem minden elemében a valóságról
leváló, az éjfekete fantasztikum birodalmából riogató lény. Nagyon is evilági
fájdalmak hívták őt a házba.
A
magyar mozikba röpke hároméves késéssel érkező Babadook a szülő-gyerek viszony sötét oldalát megvilágító
pszichológiai horrorok új ékköve. Egyedivé az teszi, hogy nem a születendő
gyerek okozta páni félelemre vagy alattomos szorongásra játszik rá, mint a Rosemary gyermeke vagy a Larry
Cohen-féle It’s Alive, és nem is a
gyerekben lakozó gonoszt hozza felszínre, mint az Ómen típusú filmek. Sokkal inkább a köznapi anya-gyerek kapcsolatba
kódolt feszültségeket nagyítja fel, középpontjában egy olyan csonka családdal,
ahol az apát a szülőszoba felé tartva érte halálos autóbaleset. A címszereplő
rém, amely küllemében leginkább egy Tim Burton által rajzolt Dr.
Seuss-meseillusztrációt idéz, valójában akkor kopogtat, amikor az anya
szeretetkészségét pillanatokra legyőzi a fojtogató érzés, hogy gyereke helyett
inkább a férjét akarná visszakapni. Kent kevés szereplővel, klausztrofób
terekkel, visszafogott rémületkeltéssel ás le ennek a lélektani folyamatnak a
mélyére.
A Babadook gyógyító hatású, de nem együgyű
film. A szörny legyőzhető, ám teljesen nem lehet tőle megszabadulni. Elpaterolhatjuk
a pincébe, ahová naponta viszünk neki egy nagy tál rothadó kukacot. Időnként
hallani fogjuk a kopogását, amíg a gyerek fel nem nő, és valószínűleg azután
is.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
|
|
