|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
MoziSzerelem tesztelveAlföldi Nóra
Ôtez-moi d’un doute –
francia, 2017. Rendező: Carine Tardieu. Írta: Baya Kasmi, Michel Leclerc és Raphaële Moussafir. Kép: Pierre Cottereau.
Zene: Eric Slabiak. Szereplők: François Damiens (Erwan), Cécile De France
(Anna), Guy Marchand (Bastien), Alice de Lencquesaing (Juliette). Gyártó: Karé
Productions. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos.
100 perc.
Erwan jóvágású negyvenes
férfi, zord, őszbe hajló borostás külleme igazán jó embert takar: napi nyolc
órában bombaszakértőként saját testi épségét kockáztatva tisztítja a vidéki
idillt a második világháborús lövegektől, magánemberként pedig huszonéves
várandós lányáról gondoskodik. Élete igazán akkor fordul fel fenekestül, amikor
lánya genetikai vizsgálatakor kiderül, hogy édesapja valójában nem is az
édesapja. Kis hezitálás után úgy dönt, hogy felkeresi valódi apját, akit meg is
talál egy kedvesen bohókás, ex-forradalmár öregúr személyében. A zűrök és
szívfájdalmak igazán akkor tetéznek, amikor Erwan teljes véletlenségből
megismerkedik egy rendkívül izgalmas hölggyel, akiről viszont kiderül, hogy
valódi apjának lánya, tehát az ő féltestvére.
Carine Tardieu filmje a
felületen vitathatatlanul egy szaftos, brazil szappanoperákat megszégyenítő
családi-szerelmi melodrámának ígérkezik. A rendezőnő azonban ügyesen kikerüli a
sztoriban sunyin megbúvó csapdákat és egy kissé álmoskás hangulatú, de kedves
romantikus történetet bont ki. Segítik ebben a remek, rendkívül visszafogott
játékukkal parádézó színészei, akik igazán szerethető figurákat skiccelnek fel szívmelengetően.
Tardieu azonban érezhetően küzd az anyaggal: igyekszik mind az érzelmeket, mind
a történet dinamikáját alacsony fordulatszámon pörgetni, nehogy valahol
elragadtassa magát, amitől filmje kényes témái miatt ízléstelenségbe csapna át.
Ekképpen egyik melodrámai szál se tartogat őrülten komikus vagy éppen
szívfacsaró elemeket. Ugyanez érvényes a film vizuális világára is: habár a
történet valamikor kora ősszel vagy kora tavasszal játszódik egy vidéki-tengerparti
francia városkában, sehol egy idilli kép vagy markáns hangulat. A Szerelem tesztelve nagyon kellemes,
feszültségmentes 110 percnyi szórakozást tartogat, de sajnos kevés nyomot hagy
a nézőben.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1 átlag: 6 |
|
|
|
|