|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
Mozi68 lepedőSepsi László
68 Kill – amerikai, 2017.
Rendezte és írta: Trent Haaga. Kép: Needham B. Smith. Zene: James Griffiths és
Haim Frank Ilfman. Szereplők: Matthew Gray Gubler (Chip), AnnaLynne McCord
(Liza), Alisha Boe (Violet), Sam Eidson (Dwayne). Gyártó: Snowfort Pictures /
AMP. Forgalmazó: Cinenuovo. Feliratos.
93 perc.
Mint minden valamirevaló
exploitation, a Trománál edződött Trent Haaga filmje kaján érzéketlenséggel
tenyerel bele egy korának közéletét izgalomban tartó botránytémába. Miközben az
elmúlt évet a napvilágra került szexuális zaklatások híre és a Szolgálólány meséjének világsikere
utalta, a 68 lepedő vérbő fekete
komédiát kreál a filléres neo-noirok egyik kedvenc témájából, jelesül egy femme fatale biztatására végrehajtott,
majd természetesen félrement rablásból. Ez nem volna különösebben meglepő
húzás, ám a Bryan Smith azonos című kisregényét adaptáló forgatókönyvben minden
nőnemű lény femme fatale, és a nemek
közti viszony leginkább a hadiállapot fogalmával írható le, ahogy az alapvető
fegyvernemek a szex, a pénz és a machete.
A 68 lepedő tutyimutyi főhősének – aki afféle átmenet a klasszikus
noirok bűnbe csábult kisemberei és a kilencvenes évek slackerjei között –
legfőbb jellemhibája, hogy képtelen nemet mondani a nőknek. Ám mielőtt a
történet soviniszta tanmesévé silányulna a tökénél fogva rángott szegény fehér
férfiról, Haaga a klasszikus Troma-receptet követve annyi perverz véglénnyel
zsúfolja teli filmjét, hogy a kirajzolódó világban a manipulatív vérszomj a
nőalakok részéről nem valamiféle természetbeli adottságnak, hanem az egyetlen
lehetséges túlélési stratégiának tűnik. Mindezzel együtt a fókusz mindvégig a
huszonéves tökfilkón marad, akinek ki kell lépnie kényelmes passzivitásából, ha
túl akarja élni a címben jelzett 68 lepedőre fenekedő rosszarcúak ostromát:
jellemző a film punkos politikai inkorrektségére, hogy eszmélését az
érzékelteti, hogy elkezd női ruhát hordani. Miként a trash-szellemiségben
fogant műveknél lenni szokott, a 68
lepedőnek is gondjai akadnak azzal, hogyan töltse ki a két extravagáns
mészárlás közti játékidőt, de amikor újra megtalálja a ritmust és belelendül a
kaszabolásba, felelőtlenül szórakoztató néznivaló.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1 átlag: 8 |
|
|
|
|