|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1996/május
|
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: René Clément halálára
• Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
• Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
• Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
• Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
• Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
• Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
• Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
• Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
• Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
• Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
• Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
• Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
• Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
• Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
• Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
• Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
• Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
• Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
• Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
• Hegyi Gyula: City Hall
• Hungler Tímea: A halál napja
• Harmat György: A gyanú árnyéka
• Hungler Tímea: Tökéletes másolat
• Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
• Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
 |
|
 |
|
|
|
|
MoziLuckyNevelős Zoltán
Lucky – amerikai, 2017.
John Carroll Lynch. Írta: Drago Sumonja és Logan Sparks. Kép: Tim Suhrstedt.
Zene: Elvis Kuehn. Szereplők: Harry Dean Stanton (Lucky), David Lynch
(Harvard), Ron Livingston (Bobby), Tom Skerritt (Fred). Gyártó: Superlative
Films. Forgalmazó: magyarhangya. Feliratos.
88 perc.
A Lucky Harry Dean Stanton filmje – hattyúdal, egyben tiszteletadás
az idén 91 éves korában elhunyt színész előtt, aki bő hat évtized alatt
jellemszínészi alakításai révén igazi kultuszfigurává vált. Eddig csak egyetlen
filmben játszott igazi főszerepet, Wim Wenders Párizs, Texasában, a Lucky
címszerepe viszont annyira abszolút főszerep, hogy a kamera szinte el sem
mozdul a nyomából, amint a vén cowboy reszketeg lábain napi köreit járja a
sivatagi porfészek utcáin, ahol lakik. A forgatókönyvírók Stanton életrajzából
vett elemekből építették fel Lucky világát: haditengerészeti múltjától, amelyet
egy egyenruhás fiatalkori fénykép visszatérően megjelenít, családtalan
életállapotán és notórius dohányzásán át énekesi tehetségéig – a film egyik
nagy pillanata, amikor egy születésnapi partin spanyolul dalra fakad.
Filmszínészi karrierjére emlékeztet az egyik fontos mellékszerepet alakító
David Lynch jelenléte (akivel Stanton több filmet is készített), illetve Tom
Skerritt feltűnése egy jelenet erejéig (színésztárs az Alien űrhajójáról). Mindez azonban csak az építőanyag, amelyből a
mű, az igazi tiszteletadás megszületik az eddig színészként ismert John Carroll
Lynch első rendezői munkájában, aki az élet legvégéről szóló tudósításhoz hívja
segítségül Stantont. 90 év felett Lucky, és vele együtt Stanton is, olyan
korban van, amelyet a legtöbbünk sosem ér meg (ahogy ez el is hangzik) –
szemszögükből az élet leghétköznapibb dolgai is különleges fénytörésbe
kerülnek.
Lucky arról beszél, hogy
nem hisz a lélekben. Az a megsemmisülés, amelyet a halál utánra jósol,
valójában már rég folyamatban van ebben a feladat nélküli, eseménytelen
életben, amelynek sivatagi metaforáira nagyban épít a film. Stanton bölcs
derűje, és ugyanúgy konok szemöldökráncolása is, a hitetlenségen át egy ritka mód komolyan vett, lelki útról tanúskodik.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1 átlag: 8 |
 |
|
|
|
