|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
MoziÓriáskerékVarró Attila
Wonder Wheel – amerikai, 2017. Rendezte és írta: Woody Allen. Kép: Vittorio Storaro. Szereplők: Kate Winslet (Ginny), Justin Timberlake (Mickey), Juno Temple (Carolina), Jim Belushi (Humpty). Gyártó: Amazon Studios / Gravier Productions. Forgalmazó: Cinetel. Feliratos. 101 perc. Az európai nagyvárosokat érintő koprodukciós
zarándokútját megszakítva idei kötelező filmjében Woody Allen nosztalgikus
kitérőt tett ifjúsága sikerfilmjeinek szülővárosába: ám a Manhattan Central Park-vidéke, az Annie Hall Greenwich Village-e és több Broadway-film után ezúttal
elhagyja a belváros elefántcsonttornyát – Brooklyn óceánparti
vidámpark-negyede, a Coney Island világáért. A színes vattacukrok, húszcentes
dodzsemek és harsány freak-showk „tahó meseországa” már távolról sem a
Bergman-retrospektívek és chiaroscuro planetáriumi randevúk hazája: Allen 21.
századi pályaszakaszához híven ismét a klasszikus Hollywoodhoz fordul ihletért
az európai filmművészet helyett. Újabb Vágy
villamosa-történetében (lásd Blue
Jasmine) olyan 50-es évekbeli melodrámát kerekít, mintha csak Barbara
Stanwyck, Marilyn Monroe és James Dean digitális verzióinak írta volna: az
Eisenhower-Amerika nagy karneváljában egy pincérnőlétből jobb sorsra vágyó,
elvetélt színésznő és húsz évvel fiatalabb buta-szőke mostohalánya küzdenek egy
írói babérokra törő, sármos-rebellis strandőr kegyeiért.
Allen hősei ezúttal nem
csak tragikus vétségüket hordozzák transzparensen a fejük felett (hála az
íróhős tudálékos narrátor-figurájának), de szimbólum-mivoltuk is igen
szembetűnő: a bizonytalan szerzőalteregó tépelődése a mély emberi drámák
lehetőségét magában hordozó színésznő és a közönségcsalogató eye-candy között roppant súlyos, bár nem
túl eredeti alkotói dilemmát jelez – dönteni kell-e művészet és szórakoztatás
között vagy netán lehetséges egy édeshármas, amelyben élvonalbeli színésznők
töltik meg élettel a kliséfigurákat és Vittorio Storaro ecsetjével festik a
neonfényes vurstli-képeket. A végkimenetel kettős kudarcot sejtet, maga a film
szinte kezdettől ugyanezt bizonyítja. Ezzel együtt az Óriáskerék a kortárs Allen-pálya egyik legnézhetőbb opusza, hála a
közreműködők igyekezetének és a korabeli helyszín örömteli, erős
atmoszférájának – lehet, hogy a szerzői univerzum mind jellegtelenebbé tágul,
de Brooklyn szerencsére nem.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|