|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
DVDÉbredésekKovács Patrik
Awakenings – amerikai, 1990. Rendezte: Penny Marshall. Szereplők: Robert De Niro, Robin Williams, Julie Kavner. Forgalmazó: Bontonfilm. 121 perc. A nyolcvanas évek alkonyán az
Álomgyárban megsokasodtak a fogyatékkal élő hősökre koncentráló melodrámák (Egy kisebb isten gyermekei, Esőember). E trendvonalba illeszkedik
Penny Marshall Ébredésekje is: a
történet a visszahúzódó, ám jellemes kutatóorvosról, Malcolm Sayersről (Robin
Williams) szól, aki új munkahelyén, egy bronxi klinikán a Parkinson-kór addig
szinte ismeretlen válfaját diagnosztizálja betegeinél. Amazok öntudatlan,
bénult állapotban vegetálnak, mígnem a lelkes doktor egy úttörő gyógyszer
segítségével kiszabadítja őket az örök álom rabságából. A terápia első
alanyával, Leonarddal (Robert De Niro) őszinte barátságot is köt, ám később
kiderül: az előidézett javulás csupán ideiglenes.
Marshall
nemesen konzervatív férfimelodrámája apránként mélyül el, ám már az
expozíciótól kezdve folyamatosan csigázza a néző érdeklődését. Szerencsés, hogy
mindvégig Sayers nézőpontján keresztül értesülünk az eseményekről: így a
direktor egyrészt nem árusítja ki az emberi szenvedést, de a politikai
korrektség bástyája mögé sem bújik. Az Ébredések
ugyanis egyetemleges példázat az élet értékéről és súlyáról, továbbá a
gyógyítás teremtő erejéről. Sayers büszke apaként bábáskodik szendergésükből
felébresztett páciensei felett, s ezáltal ő maga is egyre nagyobb jártasságra
tesz szert az emberi kapcsolatokban. E megindító tapasztalatcserét ragyogó,
mély értelmű metaforák támasztják alá: Rilke A párduc című versének megidézése például kimagasló bravúr.
Ráadásul
a második játékrészbe némi áthallásos rendszerkritika is vegyül: Leonardnak a
kórház vezetősége elleni rebelliója szinte már a Száll a kakukk fészkére atmoszféráját idézi (korántsem véletlen,
hogy maga a sztori 1969-ben, az amerikai hippikorszak és ellenkultúra zenitjén
játszódik). Szerencsére Marshall direktor jobbára kerüli a szirupos,
hatásvadász megoldásokat, és az egyszerű, de felkavaró üzenetet intelligensen
tálalja, Williams pedig meggyőzően játssza újra a Holt költők társasága szelíd
humanistáját, míg De Niro élete egyik legnagyobb alakítását nyújtja e kisebb
remekműben.
Extrák:
Werkfilm és mozielőzetes.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|