|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
MoziŰrviharAndorka György
Geostorm – amerikai, 2017. Rendezte: Dean Devlin. Írta: Paul Guyot. Kép: Roberto Schaefer. Zene: Lorne Balfe. Szereplők: Gerard Butler (Jake), Jim Sturgess (Lawson), Abbie Cornish (Sarah), Daniel Wu (Cheng), Alexandra Maria Lara (Ute). Gyártó: Jerry Bruckheimer Films / Skydance Media. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 110 perc. Ha egy filmes kvízjátékon Dean Devlin neve
lenne a kérdés, az utolsó, gyengébbeknek való segítség valószínűleg az lenne, „Roland
Emmerich alkotótársa a 90-es években”. A közelmúltban ismét egymásra talált,
jelenleg klasszikus sci-fi franchise-aik feltámasztásán dolgozó páros szürke
eminenciása a rendezésbe első ízben belekóstolva egy teljes mértékben mentora
szellemében fogant dolgozattal jelentkezett, és nem is sült fel vele.
Devlin a formulát ezúttal
nyomozásos és konspirációs szállal színesíti, a nemzetközi összefogással
megépült időjárás-szabályozó műholdrendszer szabotálása körül forgó sztorival
csipetnyi paranoiathrilleres bukét csempészve a műfajkevercsbe, jobbára
egyetlen jelzőbólyaként, hogy a naptár immáron 2017-et, és nem 1997-et mutat.
Kissé köhögve indul ugyan a motor, de az expozíció roppant kínos jelenetei után
a film egy ponttól egészen vad tempót diktál, és a nagy egészet tekintve hoz
egyfajta ritmust, amit talán az eredeti A
függetlenség napja tudott – mindez, kiegészülve azzal, hogy a karakterek
itt generikusságukkal együtt is lélegző, kedvelhető figurák (szemben Michael
Bay monomániás romboláspornóival), bőven elegendő ahhoz, hogy végül jó
szájízzel álljunk fel. A „mire gondolt a költő” persze az utolsó kérdés, ami a
befogadás kapcsán felmerülhet – a zárójelenetben főhősünk a film egy korábbi
pontján rögtönzött történetét illetően csodálatosan önreflektív kiszólással meg
is jegyzi, ne szapulják már, elvégre kerek egész volt, cselekménnyel,
tanulsággal. Csakugyan, lehet rosszabb módon is szórakozni két órán keresztül.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|