|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1996/május
|
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: René Clément halálára
• Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
• Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
• Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
• Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
• Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
• Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
• Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
• Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
• Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
• Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
• Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
• Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
• Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
• Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
• Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
• Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
• Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
• Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
• Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
• Hegyi Gyula: City Hall
• Hungler Tímea: A halál napja
• Harmat György: A gyanú árnyéka
• Hungler Tímea: Tökéletes másolat
• Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
• Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
 |
|
 |
|
|
|
|
MoziBoldog halálnapot!Rusznyák Csaba
Happy Death Day – amerikai, 2017. Rendezte: Christopher Landon. Írta: Scott Lobdell. Kép: Toby Oliver. Zene: Bear McCreary. Szereplők: Jessica Rothe (Tree), Israel Broussard (Carter), Ruby Modine (Lori), Charles Aitken (Gregory), Laura Clifton (Stephanie). Gyártó: Blumhouse Productions / Digital Rot Media. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 96 perc. A slasher a nyolcvanas évekre véres vigyorral
szakosodott a tinik leölésének bűnös élvezetére: a néző már nem azért ült be a
sokadig Péntek 13-ra vagy Halloweenre, illetve ezek koppintásaira,
hogy a szimpatikus főhősnőnek szorítson, de még csak nem is feltétlenül a
suspense-ért, hanem azért, hogy szexéhes, részeges és tahó, eleve mészárszékre
szánt, lengén öltözött mellékszereplők brutális és elvárt halálát bambulva
eressze ki a hétköznapok gőzét. A Boldog
halálnapot! a zsáner posztmodern darabjaként másfél óra alatt építi újjá,
méghozzá a nulláról, a szimpatikus áldozat típusfiguráját a különösebb érzelmi
hatás nélkül elveszejthető áldozatból. Amikor Tree (Jessica Roth abszolút
meggyőző) először kenődik a maszkos gyilkos késére az Idétlen időkig horrorverziójában, az még csak annyira hatja meg a
nézőt, mint amikor Jason a huszonharmadik részben lekaszál egy arrogáns
mellékszereplőt, akinek még a forgatókönyvíró sem jegyezte meg a nevét soha. De
aztán, ahogy újra meg újra kénytelen átélni ugyanazt a napot, újra meg újra
mindhiába próbálva elkerülni a halálát, lassan ráébred a jellemhibáira, a benne
tátongó ürességre, és fokozatosan jobb emberré válik. A film a műfajtól
szokatlan intelligenciával és humanitással ássa elő a karakter viselkedése
mögött meghúzódó okokat.
A Parajelenségek-szériában indult Christopher Landon műfajkeverékében
a horror, a dráma és a mindkettőt kiszolgáló humor végig következetesen, kéz a
kézben jár, vagyis minél többször hal meg Tree, annál mélyebbre látunk a
személyiségében, és annál inkább válik legitim hősnővé, akiért érdemes a vászon
előtt maradni. A Boldog halálnapot!
így nem csak a saját jogán érdekes és élvezetes darab, de a jellemfejlődésen
keresztül ráadásul feloldja a slasherek szexizmusának (félmeztelen eye candyk lemészárlása) és
feminizmusának (erős, független final girl) ellentmondását is.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
|
|
