|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1996/május
|
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: René Clément halálára
• Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
• Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
• Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
• Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
• Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
• Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
• Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
• Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
• Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
• Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
• Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
• Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
• Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
• Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
• Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
• Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
• Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
• Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
• Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
• Hegyi Gyula: City Hall
• Hungler Tímea: A halál napja
• Harmat György: A gyanú árnyéka
• Hungler Tímea: Tökéletes másolat
• Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
• Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
 |
|
 |
|
|
|
|
MoziIsten hozott Németországban!Barkóczi Janka
Wilkommen bei den
Hartmanns – német, 2017. Rendezte és írta: Simon Verhoeven. Kép: Jo Heim. Zene:
Gary Go. Szereplők: Heiner Lauterbach (Richard), Senta Berger (Angelika),
Florian David Fitz (Philip), Eric Kabongo (Diallo), Elyas M’Barek (Berger),
Palina Rojinksi (Sofie). Gyártó: Sentana Filmproduktion / Wiedermann &
Berg. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos.
116 perc.
Mi másról szólhatna az
év eddig legsikeresebb filmje Németországban, mint az egyre nyomasztóbb menekültválságról.
Ez az, amiről mindenkinek van véleménye, amivel kapcsolatban a nagy többség
bármikor örömmel kioktat másokat, és amit szinte lehetetlen ilyen vagy olyan
érzelmek nélkül, hideg fejjel végiggondolni. Simon Verhoeven merészen beleáll a
témába és addig csavargatja a romkom kliséket, míg sikerül egy színét és
fonákját felvillantó, helyenként meglepően humoros vígjátékot rendeznie.
Hartmannék, a
jólszituált müncheni család, hirtelen felindulásból magukhoz vesznek egy fiatal
afrikai menekültet a közeli befogadó állomásról. Az idegen minden értelemben
megszínesíti életüket, pláne, hogy a filantróp lendülettől hajtva kevésbé kell
saját neurózisaikkal szembesülniük. Míg a pincébe beszállásolt, szelíd
házikedvencként kezelt Diallo boldogan nyírja a kerti sövényt, az anya
alkoholproblémáitól, a családfő a kapuzárási pániktól, fiatal felnőtt gyerekeik
pedig rossz beidegződéseiktől próbálnak szabadulni. A remek színészek, Senta
Berger, Heiner Lauterbach, Palina Rojinski, többnyire sikerrel egyensúlyoznak a
bumfordi gúny és a túlhajtott politikai korrektség irritáló végletei között, de
a dolguk nem egyszerű. A viccesen pergő, ironikus dialógok és a multikulti
helyzetkomikum sem fedhetik el teljesen azokat a beidegződéseket, melyek az
európai civilizáció lényegéhez tartoznak. Az Isten hozott Hartmannéknál nézettsége rekordokat döntöget, mert a
napos oldalát mutatja meg valaminek, ami egyébként igazi tragédia. Kár, hogy a
film tényleges társadalmi hatásáról nincsenek a jegyeladási statisztikákhoz
hasonló, pontos adataink.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 2 átlag: 8.5 |
 |
|
|
|
