|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
MoziTulipánlázVarró Attila
Tulip Fever – amerikai-brit,
2017. Rendezte: Justin Chadwick. Írta: Deborah Moggach regényéből Tom Stoppard.
Kép: Eigil Bryld. Zene: Danny Elfman. Szereplők: Alicia Vikander (Sophia), Dane
DeHaan (Jan), Holliday Grainger (Maria), Christoph Waltz (Cornelis). Gyártó:
Paramount Pictures. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 105 perc.
Alig fél évvel Park
Chan-wook finomművű Szolgálólánya
után mozikba került Hollywood saját verziója a kosztümös szerelmi
négyszög-thrillerre, amelyben egy gazdag ifjú hölgy összefog szolgálólányával,
hogy kijátszva idős urát-parancsolóját, külföldre szökhessen egy vonzó, ám nem
éppen feddhetetlen fiatalember oldalán. Noha a film ezúttal is színvonalas
irodalmi alapanyagból született (sőt Deborah Moggach írónő maga is részt vett
az adaptációban), és a főszerepeket játszó színészek (élen a végre karaktert
váltó Christoph Waltz-cal) sem maradnak el semmiben a koreai párdarabtól, az
összehasonlítás mérlege mégis jócskán Park javára billen.
Az egzotikus vidékek és
témák szakavatott iparos-rendezője, Justin Chadwick ugyanis épp azt hanyagolta
el leginkább az alapműből, ami – különösebb fordulatok és látványosabb
indulatok híján – a legnagyobb vonzerejét jelenti: a 17. századi amszterdami
tulipánláz aprólékos részletekből felépülő kontextusát, valamint beszédes
párhuzamait az ugyancsak ekkoriban virágzó németalföldi festészettel – a
művészet és szépség iránti rajongás két, igen eltérő formájának ütköztetését. A
gyönyörű polgárasszony-modelljébe beleszerető Jan van Loos festő (feltehetően
Jacob van Loo fiktív verziója), aki rangos portréfestői pályáját elhagyva
tulipánbrókernek áll, hogy kiszolgálva a múlékony csodák iránti divathóbortot
meggazdagodjon, nem sokban különbözik az álomgyárakba beálló művészek szomorú példáitól
– köztük azzal a Tom Stoppard (film)íróval, aki a tömegfilmes igényeknek tett
kínos engedményeivel (mint a Judi Dench nagyasszony számára kínkeservvel
beillesztett extraszereplő vagy a hősnő pozitív vonásaira rásegítő módosítások)
immár igen csak távol került a Rosencrantz
és Guildenstern halott hajdani kesernyés művészparabolájától. A Tulipánláz kétségkívül igényes képi
világú, látványos keretbe illesztett alkotás, ám ahelyett, hogy átlényegítené
és halhatatlanná tenné megfestett tulipánját, csupán csak mutatós
képeslap-reprodukciót fényképez belőle.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 2 átlag: 8 |
|
|
|
|