|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1996/május
|
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: René Clément halálára
• Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
• Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
• Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
• Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
• Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
• Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
• Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
• Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
• Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
• Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
• Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
• Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
• Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
• Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
• Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
• Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
• Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
• Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
• Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
• Hegyi Gyula: City Hall
• Hungler Tímea: A halál napja
• Harmat György: A gyanú árnyéka
• Hungler Tímea: Tökéletes másolat
• Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
• Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
 |
|
 |
|
|
|
|
MoziAz Emoji-filmVarga Zoltán
The Emoji Movie –
amerikai, 2017. Rendezte és írta: Tony Leonidis. Zene: Patrick Doyle. Gyártó:
Columbia Pictures / Sony Pictures. Szinkronizált.
86 perc.
Tekintve, hogy a kortárs
CGI-animációban manapság olyan figurák avanzsálhatnak főszereplőkké, mint
például a New York utcáin korzózó, popsirázó jegesmaci (Norm, az északi), az élelmiszerbolt polcain orgiázó enni- és
tömnivalók (Virsliparti), vagy éppen
a 80-as évek slágereire riszáló miminanók (Trollok),
már szinte meg sem lepődhet a publikum, hogy az emotikonok is megkapták a maguk
egészestés CGI-filmjét. A Hotel
Transylvania-filmeket is jegyző Sony Animation legújabb eresztése, Az Emoji-film az okostelefonok belső
világában „élő” és dolgozó, érzelemkifejező emblémák kezdetben gondtalan
mindennapjaiba vezet be – ám egy gimnazista srác telefonjának normál működését
veszélybe sodorja egy többféle érzelem kifejezésére képes, emiatt
identitásválsággal birkózó emotikonfiú.
Míg a főhős konfliktusa
a CGI-animációk egyik leggyakrabban variált kliséjére épül (a normakövetés és a
közösség elvárásának ütköztetése a személyes vágyakozással és
identitásválasztással), a galiba helyrehozásának folyamata, az okostelefon
mikrovilágának fölnagyítása és kiszínezése olyan konkrétabb előképekből
táplálkozik, mint a Tron, a Rontó Ralph, vagy távolabbról az Agymanók – anélkül, hogy erényeikből Az Emoji-film akár csak egy keveset is
képes lenne átemelni. Az infantilis (és meglehetősen kevéssé működő) humor, a
tökéletesen kiszámítható cselekményépítés és a tarkabarka látványalkotás
szerencsétlen együttese kétségbe vonja, hogy a gigantikus okostelefon-reklámként
felfogható filmből épkézláb mozgókép születhetett volna. Az alkotók
kifinomultságáról sokat elárul, hogy a mellékkarakterek egyike egy
csokornyakkendős széklet, „akit” az eredeti változatban érdekes módon Sir
Patrick Stewart szólaltat meg. Alighanem Az
Emoji-filmet övező internetes gyűlöletlavina lesz az egyetlen, ami ezt a
produkciót emlékezetessé teheti.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 2 átlag: 7 |
 |
|
|
|
