|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
MoziÉn és a mostohámVajda Judit
Sage femme – francia,
2017. Rendezte és írta: Marcel Provost. Kép: Yves Cape. Zene: Grégoire Hetzel.
Szereplők: Catherine Deneuve (Béatrie Sobolevski), Catherine Frot (Claire
Breton), Olivier Gourmet (Paul), Quentin Dolmaire (Simon), Mylène Demongeot
(Rolande). Gyártó: Curiosa Film/ France 3 Cinéma / Versus. Forgalmazó: ADS
Service Kft. Szinkronizált. 117 perc.
Az Én és a mostohám megtévesztő magyar címe pikáns szexkomédiát ígér,
ám a néző csalódása jóval kisebb lesz, ha inkább az eredeti címre koncentrál,
amely egyszerűen ‘szülésznőt’ jelent. Csalódni azonban abban az esetben is
csalódunk, ha a művet a francia művészfilmek mércéjével mérjük, mert azoknak
sem éri el a színvonalát.
Martin Provost a női
sorsok krónikásaként két életrajzi dráma, a Séraphine de Senslis festőnő
életéről mesélő Séraphine, illetve a
Violette Leduc és Simone de Beauvoir kapcsolatáról szóló Violette után ezúttal egy fiktív asszonyt mutat be, a Violette-hez hasonlóan ismét egy másik
nőhöz fűződő viszonya tükrében. Claire szülésznő, aki nap mint nap kénytelen
megtapasztalni, hogy a múlthoz tartozik: munkájának már az elnevezése is a régi
idők csökevénye, a szülészet pedig, ahol dolgozik, hamarosan bezár, helyette
kollégáival együtt egy hipermodern, személytelen klinikához igazolhatna át. A
múlt azonban még ennél is alattomosabban támadja hátba a nőt: váratlanul
felbukkan az életében halott apja egykori szeretője, az extravagáns Béatrice,
aki tolakodó és minden alapot nélkülöző módon követel magának újra részt az
életében. A szinte barátságtalanságig zárkózott főhős az első próbálkozások
után meglepő módon mégsem akar szabadulni a hívatlan vendégtől, helyette
valóban felmelegíti a régi kapcsolatot – ezzel párhuzamosan pedig egy új
viszony is érkezik az életébe, méghozzá egy szimpatikus férfi képében.
Az Én és a mostohám egy középkorú nőről kíván érzékeny portrét
rajzolni, miközben környezetét kisrealista módon mutatja be. Érzékeny és
érdektelen, kisrealista és unalmas között azonban vékony a határ, és
Provost-nak nem sikerül elérnie az ingerküszöböt. Filmje annyira semmitmondó,
hogy még a benne játszó színészek, egyébként egytől egyig nagy nevek (Catherine
Deneuve, Catherine Frot, Olivier Gourmet) is unatkoznak benne.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 2 átlag: 7.5 |
|
|
|
|