|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
DVDHullámok hercegeVízkeleti Dániel
The Prince of Tides – amerikai, 1991. Rendezte:
Barbra Streisand. Szereplők: Barbra Streisand, Nick Nolte, Blythe Danner.
Forgalmazó: Gamma Home Entertainment Kft. 132 perc.
Barbra Streisand igyekezett biztosra menni,
amikor második filmrendezésében a női főszereplő alakítását is a nyakába vette,
a forgatókönyv megírását, az egyik legsikeresebb amerikai bestseller szerzőre,
a hozott anyagból dolgozó Pat Conroy-ra bízta, a címszerepet pedig az akkor
pályája csúcsán lévő Nick Nolte-ra osztotta. Nem éppen könnyű feladat egy
rendhagyó pszichoterápia bemutatásán keresztül feltárni egy megkeseredett férfi
cselekedeteinek mozgatórugóit, ábrázolni személyiségének magját. Bár a
tapasztalatlan rendezői kéz nyomait nem tűntette el, az 1991-ben készült Hullámok hercegének mégis kedvezett az
idő.
Tom Vingo karaktere elsőre egyébként nem is
tűnik komoly feladványnak. Egészen addig, amíg ikertestvére, Savanna
öngyilkossági kísérlete miatt, az anyját gyűlölő, cinikus, iszákos,
munkanélküli déli születésű férfi kénytelen kimozdulni komfortzónájából.
Családját az óceán parti házában hagyva New Yorkba utazik, hogy segítsen
Savanna pszichiáterének, a brooklyni elit krémjét képviselő, acélkemény Susan
Lowenstein-nek kideríteni, hogy milyen okok állnak ikertestvére rendszeres
öngyilkossági kísérletei mögött. Miközben egyre mélyebbre ásnak a Vingo család
sötét titkaiba – lelepleződnek az örökké elégedetlen szülők: a manipulatív,
gyerekei szeretetét lelki zsarolással kicsikaró anyafigura, agresszív, családját
végletekig elnyomó, terrorizáló apafigura –, Savanna analizálásáról a hangsúly
fokozatosan terelődik át Tom traumáinak és Löwenstein magánéleti problémáinak
az okaira.
A közösen eltöltött idő hatására lassan a
csúcsértelmiségi zsidó nő és a vidéki déli bunkó páncélja szétreped, és két
eltévedt, végtelenül törékeny ember portréja rajzolódik ki. Ám ezután a
történetvezetés döcögni kezd. Az alkotók a hazai pálya előnyeiben bízva,
hiányosságaikat azzal próbálják elfedni, amiben igazán jók: de sem Conroy
túlírt narrációja, sem Streisand zenés montázsai nem tudják elfedni az olyan
szarvashibákat, mint amikor új filmet kezdenek el a játékidő közepén, ami a két
családos ember viszonyának nehézségeiről szól. Mintha nem értették volna meg
művük üzenetét: előbb vagy utóbb dönteni kell, mert egyszerre nem lehet két
életet élni.
De még ezekkel együtt is a végeredmény
szerethető, mert érezhetően Streisand szívből dolgozott. Igyekezetét az
Akadémiánál mégsem tudta díjra váltani. Az ‘92-es Oscar gálán Löwenstein hullámzó
színvonalú terápiájánál inkább díjazták Hannibal doktor egészen új típusú
rendelési módszereit.
Extrák:
Nincsenek.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 2 átlag: 6.5 |
|
|
|
|