|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
MoziA kertész titkaJankovics Márton
(Rosemari) –
norvég-dán-német, 2016. Rendezte és írta: Sara Johnsen. Kép: Hélène Louvart,
Erik Wilson. Zene: Nikolaj Torp Larsen. Szereplők: Ruby Dagnall (Rosemari), Kristian Fjord
(Jim), Laila Goody (Hilde), Tommy Kenter (Klaus Dreyer). Gyártó: 4 1/2 Film.
Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 95
perc.
A sötét rejtélyekkel és
bizarr családtörténetekkel teli skandináv krimi az egyik legfőbb kulturális
exportcikké vált a térségben, így nem meglepő, hogy a norvég Sara Johnsen
filmjének kissé hatásvadász módon kiválasztott magyar címe is ezt a vonulatot
igyekszik meglovagolni. Erre az áthallásra persze van is némi alapja a
forgalmazónak, hisz A kertész titkában
nincs hiány a szereplők múltjában lapuló titkokból, fura családmodellből és
országhatárokon átívelő nyomozásból sem. Ám mindez teljesen nélkülözi a bűnügyi
jelleget, és krimi helyett inkább egy édes-bús, vígjátéki elemeket sem
nélkülöző identitásdráma keretében kerülnek napfényre a régi, szőnyeg alá
söpört történetek.
A cselekmény
középpontjában egy újságírónő áll, aki a lagziján bukkan rá egy frissen
született csecsemőre a helyi hotel mosdójában. 16 évvel később felbukkan egy
különösen viselkedő kamaszlány, akivel hamar egymásra ismernek, és a vér
szerinti szülők keresésére indulnak. A
kertész titka nem hagy kétséget afelől, hogy a valósággal való szembenézés
ugyan mindig fájdalmas, ám egyben esélyt is ad a lelki sebek gyógyulására és a
megbocsájtásra. Johnsen már korábbi filmjeiben is foglalkozott az örökbefogadás
traumájával, a Nagykutyában például
egy különböző családokhoz adoptált testvérpár kései egymásra találását mutatta
be. Akárcsak ott, a nagy felismerés itt is feje tetejére állítja a szereplők
világát, amelyben így újra rendet kell teremteniük. A film extrém körülmények
között vizsgálja a szokásos kamaszkori önkeresést, tovább emelve ezzel a coming of age történetek alapvető
tétjét. Johnsen érzékenyen és többnyire hitelesen építi föl a feszültséget a
film folyamán, kár, hogy a végére megijed, és az epilógusban minden konfliktust
beleolvaszt a happy endek erőszakosan optimista, problémátlan világába.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 3 átlag: 5.67 |
|
|
|
|