|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
DVDA boncolásSoós Tamás Dénes
The Autopsy of Jane Doe
– angol-amerikai, 2016. Rendezte: André Øvredal. Szereplők: Brian Cox, Emile
Hirsch, Ophelia Lovibond. Forgalmazó: Independent. 86 perc.
M. Night Shyamalan írt
volna ilyen klausztrofób pincehorrort fiatalkorában, ha Agatha Christie vállal
vele egy négykezest. A precíz, de fantáziátlan magyar cím egy precíz, de
fantáziadús filmet takar, amelyben a családi vállalkozásban dolgozó
patológusoknak (apa: Brian Cox, fia: Emile Hirsch) egy azonosítatlan lány
holttestét kell felboncolniuk, és a médiafelhajtás miatt még az éjszaka során
megállapítani a halál okát. Rutinszerűen folyik a munka, a kést a Midnight Black r’n’r-jére forgatják, és
ha csak annyit tenne a film, hogy berobbantja Amerikában a The Temperance
Movement piszkosan slágeres bluesrockját, már elismerően biccentenénk. De ennél
jóval többet ér el a feszesre rendezett másfél órájában, amiben anélkül
támasztja fel és tartja ébren a halottak iránt érzett averziónkat, hogy a
zombifilm manapság lerágott zsáneréhez nyúlna. André Øvredal, akinek nevét
tisztelettel emlegetik a rajongói körök, mióta A trollvadászban norvég folklórral és bürokratikus szatírával
frissítette a found footage horrort, ezúttal tartózkodik az explicit
humorizálástól, és szerencsére a gore felségterületére sem lép át a boncolás
során – jól érzi, hogy hét Fűrész és
öt Végső állomás után erre semmi
szükség. Helyette tetszetősen oldszkúl módszerekkel, sejtetéssel és egy nagyon
is élőnek tűnő tetemmel borzolja a kedélyeket, akit kellékhulla helyett
Írország üdvöskéje, Olwen Kelly játszik – hideglelősen. Csak a fináléban
bicsaklik meg a film, ahol a kortárs horror leárazott megoldásai kerülnek elő
jump scare-től a kulcslyukon bekukucskáló halottig, a természetfeletti
feltámasztásával pedig sarokba szorítja magát Øvredal, ahonnan nehéz elegánsan
kimászni. Nem sikerül neki sem: a rejtély feloldására adott magyarázat
kifejtetlen, de a mögötte rejlő logika, miszerint a szörnyet a szörnyüldözés
hozza létre, legalábbis megfontolandó a dróntámadások nyomán erősödő
terrorizmus korában.
Extrák: Semmi.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 2 átlag: 6.5 |
|
|
|
|