|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
MoziMásodállásVajda Judit
Un Petit boulot –
francia, 2016. Rendezte: Pascal Chaumeil. Írta: Iain Levinson regényéből Michel
Blanc. Kép: Manuel Dacosse. Zene: Mathieu Lamboley. Szereplők: Romain Duris
(Scoran), Michel Blanc (Gardot), Alice Belaidi (Anita), Gustave Kervern (Tom).
Gyártó: Gaumont. Forgalmazó: A Company Hungary. Szinkronizált. 107 perc.
Az angol származású
megélhetési vígjátékok (Alul semmi, Fújhatjuk!) után francia nyelvterületen
megszületett a megélhetési fekete komédia crossover
alműfaja is. A Másodállás alapjául
szolgáló regény ugyan egy szegény családból származó skót szerző, Iain Levison
műve, de az egész világon végigsöprő legutóbbi gazdasági válságnak köszönhetően
a brit prolilétet remekül adaptálták a belga viszonyokra. A recesszió ugyanis
nem kímélte a jóléti államokat sem, és a csődbe ment gyárakat a belga
kisvárosokban is bezárták. Egy ilyen gyárban dolgozott főhősünk, Jacques is,
aki két év alatt sem talál új állást, ráadásul barátnője is elhagyja, így jobb
híján elfogadja a helyi maffiavezér megbízását, hogy ölje meg a feleségét.
Mivel a piszkos munka meglepően könnyen ment a férfinak, úgy dönt, nem hagyja
abba…
Téved azonban, aki azt
hiszi, hogy innentől kezdve egyszerre morbid és kacagtató karriertörténetet
láthatunk. Jacques ugyanis mindvégig megmarad botcsinálta bérgyilkosnak, még
véletlenül sem lépi át egyszer sem a profizmus határát. Van, hogy váratlan
impulzusból öl, és sosem visel maszkot – sőt többször kedélyesen elcseveg
áldozataival. A 2015-ben elhunyt Pascal Chaumeil utolsó alkotásának épp ebben
rejlik legfőbb vonzereje: mindig bedob valami fantáziadús ötletet (legyen szó
húgyszagú, történelmi relikviának számító puskáról vagy jobb híján bevetett
szuronyról), így a film lassú tempója ellenére sem válik unalmassá. A mű másik
erőssége a főszerepet alakító Romain Duris, akivel Chaumeil már a Szívrablókban is együtt dolgozott.
Amióta a Lakótársat keresünkkel
befutott, a színész folyamatosan váltogatja a szépfiúszerepeket és a súlyos
művészfilmeket. A Másodállással a Halálos szívdobbanás-féle vonalra erősít
rá, és dús arcszőrzettel kevert egykedvűségével remekül hozza a kisembert,
akinek közel sem tökéletes az élete, de szerencséje attól még lehet.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1 átlag: 7 |
|
|
|
|