|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
MoziMadeleineKovács Kata
Madeleine – olasz, 2016.
Rendezte és írta: Lorenzo Ceva Valla és Mario Garofalo. Kép: Federico Torres.
Zene: Arthur Valentin Grosz. Szereplők: Chloe Thill (Madeleine), Adele Zaglia
(Sophie), Adriana De Guilmi (Adriana), Marco Cacciola (Luciano), Luigi Scala
(Santino). Gyártó: Ainom Films / Amego Film. Forgalmazó: Feliratos. 94 perc.
Olasz-magyar koprodukció
– Osvárt Andrea egyik első produceri vállalkozása – egy francia-olasz
testvérpárról, akik nagymamájuknál nyaralnak egy lerobbant, bájos vidéki olasz
villában. Madeleine és Sophie között csupán néhány év van, de ezen a nyáron ott
tátong köztük a kamaszkor vízválasztója is, Madeleine még érzékeny gyerek,
akinek a fantáziáját a körülötte lévő udvar, a bokrok mélyén rejtőző, rikoltozó
páva, és a nagymama történetei mozgatják, Sophie viszont szigorúan a virtualitásba
temetkezik, amikor pedig elődugja az orrát, kamaszosan kegyetlen és elutasító
mindenkivel. A két gyerek először egyikük bántalmazásával, majd a nagyi
hirtelen jövő, súlyos betegségével, végül egy gyilkossági kísérletnek is
nevezhető balesettel szembesül, és nem utolsó sorban azzal, hogy az egymást
követő traumák közepette egyik szülő sem rohan a segítségükre. Mindennek
középpontjában Madeleine áll, aki minduntalan megpróbál kapcsolatot teremteni a
felnőttek világával, beleértve a nővérét is.
A film körülbelül a
játékidő kétharmadánál váratlan fordulatot vesz, az addigi lebegő,
melankolikus, melodrámai hangulatból hirtelen – az apa, pár perces road movie
kitérőt követő felbukkanásával – abszurd epizódokkal tűzdelt kisrealista
komédiává alakul. A film nyitóképe az autópálya felüljárón álló gyerekkel
beígéri a prousti áthallásokkal (madeleine-jelenet?) átszőtt
felnövéstörténetet, végül azonban stilisztikailag teljesen szétesik, és a
valóban súlyos tragédiák is súlytalanná válnak benne.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 3 átlag: 4 |
|
|
|
|