|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
KönyvLichter Péter: A láthatatlan birodalomA menekülő testNagy V. Gergő
Lichter
Péter kísérleti filmes könyve informatív és olvasmányos.
Egy békebeli
szemléletű, vaskos filmtörténet (Nemes Károly: A filmművészeti avantgarde története), kettő darab kötet a Balázs
Béla Stúdió tevékenységéről (Kádár Anna: „Körberajzolni
a tűz árnyékát”; BBS 50), meg
Peternák Miklós máig friss szellemű szöveggyűjteménye (F.I.L.M.) – nagyjából ezek (továbbá Bódy és Erdély kötetei) jelentik
a kísérleti filmről szóló diskurzust a magyar antikváriumok dohszagú polcain.
Ehhez a megindítóan apró csoportosuláshoz csatlakozik most a fiatal Lichter
Péter könyve, aki a filmkészítői munkája mellett már majd’ tíz éve hősies háborút
folytat az avantgárd filmek népszerűsítéséért – és ennek a cinefil harcnak az eddigi
eredményeit (jobbára a Filmvilágban és a Prizmában publikált cikkeket) gyűjti
egybe ez a karcsú, elegáns küllemű könyv.
A láthatatlan birodalom szövegei makulátlanul közérthető modorban vezetnek be az
experimentális film felettébb egzotikus világába, amelynek – mint kiderül – éppúgy
megvannak a maga visszatérő témái és neuralgikus kérdései (mindenekelőtt az,
hogy miként is kellene elnevezni az efféle „történetnélküli” filmeket), mint a
megkerülhetetlen klasszikusai és aktuális sztárjai Stan Brakhage-től Peter
Tscherkasskyig.
Lichter
nem csupán az ismeretterjesztés célját teljesíti, hanem – már a témaválasztások
önkényessége révén is – afféle személyes kánont kínál elénk, amelyben egymás
mellé kerül Hans Richter és OJOBOCA, kiemelt figyelmet kap a found footage film, de a horizont
egészen Terrence Malickig és a hollywoodi tömegfilmig terjed (a fantasztikum és
a kísérleti film kapcsolatát vizsgáló fejezet a kötet csúcspontja). És éppen Malick
jelenléte mutatja, hogy ez a láthatatlan birodalom korántsem annyira
elszigetelt gettó a kortárs filmkultúrában, mint amelynek elsőre tűnik.
Már
csak azért sem, merthogy – ahogy Lichter többször is kiemeli – az avantgárdot nagyban
definiáló jelentésnélküliség és öncélú érzékiség nem csak erre a jól
körülhatárolható hagyományra és filmtípusra jellemző, hanem lényegében minden
film egyik aspektusát jelenti. Hiszen minden filmben van „valami megragadhatatlan
attrakciós jelleg, amely az ősfilm naiv csecsemőkorához vezet vissza”; „minden
film (…) legmélyebben azokkal az eszközökkel hat ránk leginkább, amelyeket a
nyelvvel csak sután lehet körbeírni” – tehát minden filmnek van egy nem-narratív,
pusztán érzéki és ekként verbalizálhatatlan rétege, és a mozgókép különleges
hatása alighanem éppen ezzel függ össze. Ez a láthatatlan és verbalizálhatatlan
izgatja Lichtert, és ebben a könyvében ehhez próbál megfelelő nyelvet találni –
méghozzá a filmszakírói köznyelvből kiindulva. Az ELTÉ-n doktoráló szerző
mindenekelőtt a filmtörténet szempontrendszerével közelít a tárgyához,
ugyanakkor a filmelemzések során légies metaforákkal és költői hasonlatokkal írja
körül a mozgóképek hatását – így a prózája modalitását leginkább a mintha határozza meg. A láthatatlan birodalom tehát a tárgya
révén (és annak önreflektív logikájához igazodva) magára a kritikai nyelvre is ráirányítja
a figyelmet – és legkivált arra, hogy filmek érzéki aspektusát milyen
korlátozottan tudja megragadni a konvencionális szakírói eszköztár, jóllehet
éppen ez volna a filmkritika egyik eminens feladata.
Lichter
könyve tehát nem csak a filmkultúra ismeretlen vidékéről tudósít olvasmányos
modorban, hanem valamiféle esszenciálisan filmszerűről mesél az avantgárd
filmen keresztül – és ez a kötet (amire egyébként az ismétlések és a lapszusok
miatt ráfért volna a gondosabb szerkesztés) ezért mutat túl a kísérleti
filmkultúra népszerűsítésén. A
láthatatlan birodalmat olvasva világosnak tűnik, hogy a filmélmény
illékonysága és megragadhatatlansága nem csupán az avantgárd egyik sajátos
minősége (lásd Stan Brakhage és Bruce Baillie lírai filmjeit), hanem mindenféle
filmtapasztalat jellegadó tulajdonsága is: a film teste, ahogy Raymond Bellour fogalmazott,
„egy menekülő test”, és erről az eltűnésében, megfoghatatlanságában erotikus
testről mesélnek Lichter lelkesült mondatai.
Scolar Kiadó, 2016.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 3 átlag: 5.33 |
|
|
|
|