|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
MoziTeljesen idegenekBaski Sándor
Perfetti
sconosciuti – olasz, 2016. Rendezte: Paolo Genovese. Írta: Paolo Costella és Filippo
Bologna. Kép: Fabrizio Lucci. Zene: Maurizio Filardo. Szereplők: Giuseppe
Battison (Peppe), Anna Foglietta (Carlotta), Marco Giallini (Rocco), Edoardo
Leo (Cosimo), Valerio Mastandrea (Lele). Gyártó: Lotus Productions / Medusa
Film. Forgalmazó: Cinenouvo Kft. Feliratos.
100 perc.
A Kutyaszorítóban kultikus asztali nyitójelenete ma már nem
ismétlődhetne meg ugyanúgy. Ha legalább kettőnél több ember összeül, közülük
valaki mindig kivonja magát a társalgásból hosszabb-rövidebb időre, hogy
belemerüljön a telefonjába. Mégis, ahhoz képest, hogy mindennapjainkat mennyire
átalakították az okoseszközök, a filmek és a sorozatok többségében csak
kommunikációs eszközökként jelennek meg. Dramaturgiai funkciójuk nagyon is
jelentős, de az, hogy a kapcsolatainkra, szokásainkra és a gondolkodásunkra
milyen hatással vannak, ritkán kerül szóba. Paolo Genovese dramedyje látszólag
üdítő kivétel. A Teljesen idegenekben
hét régi barát tanulságos kísérletbe fog: a közös vacsora során minden beérkező
hívást kihangosítanak, és felolvassák egymás szöveges üzeneteit. A
megválaszolásra váró kérdés, hogy vannak-e titkaik egymás előtt, és digitális
profiljuk vajon azonos-e azzal, akit élőben alakítanak? Az ötlet ellen senki
nem mer tiltakozni – az fel is érne egy beismerő vallomással –, de a kínos
feszengések előrevetítik a borítékolható bonyodalmakat.
A könnyed hangulatban
induló este szép lassan fordul át a privát élethazugságok terápiás jellegű
lajstromozásába, kiderül, hogy nincsenek a társaságban makulátlan jellemek, aki
az egyik pillanatban még morális fölénnyel ítélkezik, a következőben maga is
magyarázkodásra kényszerül. A feltáruló titkok persze nem ugyanolyan súlyúak,
van, aki nyomós okból nem oszt meg fontos információkat még a házastársával
sem, és van a hűtlenségnek és álszentségnek az a minősített esete is, amelyért
már nem járhat feloldozás.
Menet közben válik
egyértelművé, hogy az okostelefonok csak katalizátorok, akár ki is lehetne
iktatni őket a történetből, a lényeg nem változna. A Teljesen idegenek úgy reflektál egy aktuális jelenségre, hogy
közben semmi újat nem állít az emberi kapcsolatokról – a Black Mirror társadalom- és technológiakritikája helyett inkább a
klasszikus olasz komédiák hagyományát folytatja. A tanulság, amit levon,
banális, a filmvégi csavarnak köszönhetően mégis sikerül feltennie egy olyan
kérdést, amely sokkal fontosabb és érdekesebb, mint a kiinduló dilemma: vajon
akkor járunk jobban, ha kitudódnak, vagy egészségesebb, ha rejtve maradnak
életünk titkai?
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 4 átlag: 8.25 |
|
|
|
|