|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1996/május
|
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: René Clément halálára
• Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
• Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
• Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
• Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
• Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
• Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
• Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
• Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
• Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
• Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
• Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
• Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
• Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
• Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
• Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
• Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
• Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
• Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
• Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
• Hegyi Gyula: City Hall
• Hungler Tímea: A halál napja
• Harmat György: A gyanú árnyéka
• Hungler Tímea: Tökéletes másolat
• Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
• Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
 |
|
 |
|
|
|
|
MoziLángelmékCsiger Ádám
Masterminds – amerikai, 2016. Rendezte: Jared Hess. Írta: Chris
Bowman, Emily Spivey és Hubbel Palmer. Kép: Erik Wilson. Zene: Geoff Zanelli.
Szereplők: Zach Galifianakis (David), Kristen Wiig (Kelly), Owen Wilson
(Steve), Jason Sudeikis (McKinney), Kate McKinnon (Jandice). Gyártó: Relativity
Media / Michaels-Goldwyn. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 86 perc.
A
film megtörtént eseten alapul, ami nem más, mint az USA történetének egyik
legjövedelmezőbb rablása. A műfaj azonban korántsem heist, még csak nem is bűndráma, hanem vígjáték, ugyanis
meglehetősen komikus ügyről van szó. Az 1997-es Loomis Fargo rablásban egy
pénzszállító, David Scott
Ghantt több mint 17 millió dollárt lovasított meg a munkahelyéről, az összeg
pedig teljes egészében azóta sem került elő. A film fülig szerelmes főhőse egy
jóindulatú idióta, igazi balek, akit dróton rángat ex-kolléganője, illetve
annak lecsúszott, kisstílű barátai (Owen Wilson vezetésével). Ghantt Mexikóban
várja szerelmét és a pénzt, ám a zsákmány helyett egy bérgyilkos érkezik.
Jared
Hess rendezésének koncepciója a Fargót
idézi, a stílusa azonban nem is állhatna távolabb a Coen-fivérekétől. A Lángelmék humora inkább kifejezetten
börleszkes és altesti, ráadásul jobbára improvizáltnak hat, aminek viszont nem
friss komikum, inkább fantáziátlan erőlködés a hozama. Hess nem törődik vele,
hogy egy vígjátékban sem viselkedhetnek a karakterek a jellemüktől eltérően,
mert az csorbítja a történet hitelét, elidegeníti, kizökkenti a nézőt. A film
esetleges, mondvacsinált komikuma olyan paródiákat idéz meg, mint a Csupasz pisztoly, ami komoly hiba egy
hagyományos vígjáték esetében. Az alkotók azt is elfelejtették, hogy egy filmbe
illő megtörtént eset hűen mozira adaptálva önmagában sablonos és bugyuta
alkotást eredményez. Ha megkésve is, de ezt a direktor és a színészek
felismerték, főként ez magyarázhatja a forszírozott gegeket.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 5 átlag: 6.8 |
 |
|
|
|
