|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
MoziTitkok és vallomásokCsiger Ádám
Le
confessioni – olasz-francia, 2016. Rendezte és írta: Roberto Andò. Kép:
Maurizio Calvesi. Zene: Nicola Piovani. Szereplők: Toni Servillo (Salus),
Connie Nielsen (Claire), Moritz Bleibtreu (Klein), Daniel Auteuil (Roché).
Gyártó: Bibi FilmTV / RAI Cinema / Barbary Films. Forgalmazó: Cinenouvo Kft. Feliratos. 108 perc.
A
hasonlóságok a Viva la libertá - Éljen a
szabadság! és a Titkok és vallomások
között nem merülnek ki az író-rendező Roberto Andò és Toni Servillo, A nagy szépséggel befutott
színész-főszereplő személyében. Ezúttal is egy különc kívülálló hoz változást
egy közösség életébe: míg előző munkájukban az olasz ellenzéki párt
felszívódott vezetőjét kellett titokban lecserélni annak bolond ikertestvérére,
ezúttal egy szerzetes jelenik meg egy befolyásos személyekből álló,
összeesküvésekkel rendszeresen gyanúsított társaság csúcstalálkozóján, az
IMF-vezér meghívására. A korábbi film egy magas rangú politikus, az új pedig a
Valutaalap fejének megváltástörténete, ezúttal Agatha Christie-t idéző
kamara-krimibe csomagolva. Nem véletlen, hogy a Meggyónom című Hitchcock-thrillert emlegetik benne: az IMF-fejes
gyón a papnak a találkozó előestéjén, majd reggel holtan találják, és vendégét gyanúsítják,
mivel a hulla fején talált zacskó az ő tulajdona – és ahogy az ellenzék
vezetőjének önkéntes száműzetése is keresztülhúzta a pártvezetés számításait,
úgy a Valutaalap igazgatójának pálfordulása is szabotálja a csoport terveit.
A
filmet ellipszis-dramaturgia és flashback-szerkezet működteti: az igazgató
vallomását visszaemlékezésekben csepegtetik, csak a fináléban adva meg a
kulcsfontosságú információmorzsát. Narratív trükkök ide vagy oda, az alkotók
előző filmjével ellentétben a Titkok és
vallomások mindenben kiszolgálja a legszélesebb közönség elvárásait és
előítéleteit. A csoport tagjai még a mindennapi rutinjukhoz képest is gonosz
összeesküvést szőnek, egyikük pedig egy őszinte pillanatában egy mondaton belül
hasonlítja a bankokat a maffiához és a titkos társaságokhoz. Csak azt nehéz
eldönteni, kinek jutottak kínosabb szövegek, a hithű papnak („Isten figyelmét semmi nem
kerüli el”) vagy a cinikus IMF-vezérnek („a demokrácia hazugság”).
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 5 átlag: 7.2 |
|
|
|
|