|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
DVDRoger Waters: A falSoós Tamás Dénes
Roger Waters: The Wall –
angol, 2014. Rendezte: Roger Waters és Sean Evans. Szereplők: Roger Waters,
Dave Kilminster, Snowy White. Forgalmazó: Bontonfilm. 132 perc.
Több mint harminc évbe
telt, de A fal, ez az ironikus,
játékos, szürreális mű végül az emlékezés filmje lett. Roger Waters a Pink
Floyd ‘79-es konceptlemezére még az elidegenedés rockzenéjét írta meg, egy
szorongó rocksztár történetét, aki apahiánya, anyakomplexusa, és a sztárélet
üres hedonizmusa elől menekülve húz falat maga és a külvilág közé. Gerald
Scarfe még jó érzékkel ezt a szürreális őrületet hangsúlyozta Alan Parker ‘82-es
mozifilmjének animációs betéteiben, hogy aztán pár évvel később a
stadionturnékon a közönségétől és zenésztársaitól is eltávolodó Waters kétségei
átadják helyüket a politikus Waters kinyilatkoztatásainak. 1990-ben sokatmondó
gesztusként, a berlini fal egykori helyén adta elő élete főművét, a 2010 és
2013 között zajló nosztalgiaturnén pedig a színpadon felépített és kivetítőként
használt falra festett hangzatos háború-, kapitalizmus- és establishmentellenes
szlogeneket. („Anya, megbízhatok a kormányban? Kurvára nem.”) A fal személyes vonatkozásaihoz csak a
turnét megörökítő koncertfilmben tért vissza, amiben a nagyapja és édesapja
sírját felkereső Roger Waters álmokkal és beszélgetésekkel tűzdelt road
movie-ja szakítja meg az ízléses kameramunkával felvett, minden szempontból
grandiózus koncertet. Miközben a koncertfilm az egyik leglátványosabb és
legkorszerűbb hangtechnikával levezényelt rockelőadásnak állít méltó emléket,
addig Waters melankolikus útifilmje a felmenők, a hősök, a lázadók előtt
tiszteleg, és a Wallt megíró
huszonéves zenész érzelmi traumáit helyezi kontextusba. Mindez szép, jó és
látványos – épp csak az irónia hiányzik belőle. Egy apró kikacsintás Waters
részéről, amely jelzi, hogy ő is tudja: ez a megakoncert pont az a megakoncert,
melynek szatíráját ‘79-ben papírra vetette.
Extrák: Kegyeletadás: Roger Waters ellátogat egy háborús hős sírjához. Az idő fotózása: a koncert
előkészületeinek és lefilmezésének pár percesre gyorsított változata. Az igazi
cinefil extra viszont a road movie-ban látható, amikor a magyar származású brit
rendező, Peter Medak (A felső tízezer)
elmeséli, hogyan menekült el a nyilasok elől ‘44-ben.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 12 átlag: 5.25 |
|
|
|
|