|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
MoziA varrónőBocsor Péter
The Dressmaker – ausztrál,
2015. Rendezte: Jocelyn Moorhouse. Szereplők: Kate Winslet, Judy Davis, Hugo
Weaving. Forgalmazó: ADS Service. 118 perc.
Rosalie Ham ausztrál
írónő 2000-ben megjelent, bemutatkozó regényének bizonyára nem Jocelyn
Moorhouse rendezése lesz az utolsó filmes adaptációja. Noha a rendezőnő a Bizonyíték és A szerelem színei elkészítésével már megmutatta, hogy képes az
emberi lélek összetett működéséről könnyedén és hatásosan mesélni, a
forgatókönyvet vele közösen jegyző férje, P.J. Hogan pedig a groteszk ábrázolás
terén bizonyított a Muriel esküvője
író–rendezőjeként, tehát mindketten avatott kézzel nyúltak a Ham regénye által
életre keltett „déli gótika” irodalmi hagyományának fekete humorú, torz
szereplőkkel benépesített és sötét indulatokkal teli világához, A varrónő problémája, hogy a közösen
megrajzolt szabásmintából egy foltmozaik kerekedett ki.
A szülővárosából
tízévesen elűzött, majd oda húsz évvel később visszatérő Myrtle története
ugyanis patchwork-szerűen zsúfolt: első, hosszabbik fele nyers humorú komédia,
míg a második romantikus, misztikus és tragikus fordulatok szövevénye. Mintha
Hogan és Moorhouse felosztották volna a könyvet egymás közt, abban bízva, hogy
a közösen megírt finálé, amelyben a beígért és közben megindokolt bosszú végül
tabló-szerű képekben megvalósul, majd összefogja a film széttartó mintázatait.
Hiába a film számos
érdeme – az érdesen visszafogott ausztrál humor, a kortárs ausztrál mozi
csillagainak remek alakításai, kiegészülve Kate Winslet sokszínű, érett
játékával, valamint a film érzékeny felvetései a kiszolgáltatottsággal való
szembenézés nehézségeiről –, a szerkezeti egyenetlenségek rontják az összképet.
Talán nem telik bele sok idő, amikor egy hollywoodi rendező a film végtelen
mezők ölelte, belterjes kisvárosában saját gyermekkorának miliőjére ismer, és a
cselekményvezetés bukkanóitól megszabadulva kasszasikert készít a történetből.
Extrák: Nincsenek.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 4 átlag: 6.75 |
|
|
|
|